Még 30 évesen sem tudtam kitalálni, mit akarok kezdeni az életemmel. Ez mennyire "normális"?
18 évesen pályát kellett választani, egyetemre menni. Fogalmam sem volt, mi akarok lenni. Tudtam, milyen tantárgyat szeretek, hát olyan szakot választottam, amihez az kellett a felvételihez. Bár fogalmam sem volt, mit akarok lenni, és azt sem, mire is lesz jó nekem ez a diploma. De elvárás volt, hogy egyetemre menjek, mert én voltam az első a családban, aki idáig eljutott.
Szépen el is kezdtem a BA-t. Az első 1-2 évben még szerettem, de továbbra sem tudtam, mihez fogok vele kezdeni, főleg, mert mondogatták, hogy ez amúgyis csak büfé szak, és a diplománk semmire se lesz jó. Mire a végére értem, már én is láttam, hogy ez igaz, és hogy amúgy sem érdekel már igazán a dolog. Azért még befejeztem a maradék fél évet, mert úgy éreztem, így a végére nem kéne félbehagyni.
Aztán jött 1 év hánykolódás, amikor továbbra sem tudtam, mit kezdjek magammal. 24 évesen elkezdtem dolgozni a vendéglátásban. Jelenleg is azon a munkahelyen vagyok, ahol akkor elkezdtem. Most már 6. éve.
A munkámat nem utálom, de nem is szeretem. A mai napig nem tudom, mit csinálnék szívesen. Nekem a munka nem szenvedély, hanem csak egy szükséges eszköz a megélhetéshez.
Sokáig piszkáltak vele rokonok, hogy találjam meg, mi az, ami örömet szerez, és próbáljak abból pénzt csinálni. Ezerszer körbejártam a témát, az egyetlen dolog, ami örömet okozna, legfeljebb csak elviszi a pénzt, de keresni nem lehet vele.
Mikor megkérdezték tőlem régen is és most is, hogy mi akarok lenni, akkor mindig úgy éreztem, hogy az tenne leginkább boldoggá, ha otthon lehetnék, vezetném a háztartást, és nevelgetném a gyerkőcöket.
Tudom, ehhez rossz korba születtem, mert manapság az az elfogadott, ha a nő is ugyanúgy dolgozik, sőt! Manapság már meg sem él normálisan a család egy fizetésből. Vagy csak ritka esetekben.
Mi a véleményetek erről? Nagyon egyedül vagyok ezzel a probémával?
válasza:ne aggódj, az emberek többsége nem tudja mit akar, vagy azt hiszi tudja, de nem biztos benne, ez nem korfüggő. És akkor elvárják a 14 évestől válasszon középiskolát, majd a 18 astól, hogy kb karriert tervezzen. Ez nem így megy.
kicsivel vagyok fiatalabb, én sem tudom ha ez megnyugtat. Érdekel ez-az, értek ehhez-ahhoz, de semmire nem mondanám, hogy NA ezt akarom!
A lényeg, hogy no para, baromi sokan vannak így. Esetleg önismereti tréning? nekem azt ajánlották
válasza:Dehogy születtél rossz korba.
Ezt a típust úgy hívják "golddigger" (google a barátod, mindent meg fogsz találni az életformáról) Igaz már eléggé elkéstél, nehéz lesz felvenni a versenyt a 18-20 évesekkel, de sose késő elkezdeni.
(Az más kérdés, hogy normális ember szemében ez a mentalitás több, mint szánalmas)
válasza: válasza:A családi életem rendben van. Van egy csodálatos férjem, akivel a közeljövőben tervezzük a családalapítást.
Egyelőre még ő is pályakezdő, az még majd elválik, hogy lesz-e olyan fizetése pár év múlva, hogy ha nagyobbak lesznek a gyerekek, otthon maradhatok-e vagy vissza kell mennem dolgozni.
Csak szeretnék olyan anyuka lenni, aki délután leül otthon a gyerekével tanulni ahelyett, hogy hazaérek 5kor, gyors takarítás, főzés, vacsi, aztán max egy estimesére van idő még, és vége a napnak.
válasza:"Tudom, ehhez rossz korba születtem, mert manapság az az elfogadott, ha a nő is ugyanúgy dolgozik, sőt!"
---> [link]
válasza: válasza:Szia! Én 35 vagyok, 10 éve dolgozom a jelenlegi munkahelyemen, ez a második, előtte 4 évet voltam hivatalnok.
Nem utálom a munkám, de nem szeretném nyugdíjig csinálni mert nincs benne fejlődés, kiteljesedés. Nem keresek rosszul, mégis jó lenne valami mást csinálni.
Azt hiszem egy közösség hiányzik, ahová szívesen megyek be nap mint nap, ahol nem nyűg bent lenni. Logisztikus a szakmám, ezért elkezdtem angol tanfolyamra járni, hogy folyékonyan beszéljek és simán vegyem az akadályokat egy állásinterjún.
Ez jó, mert egyrészt csinálok valami értelmeset a szabadidőmben, másrészt hosszú távon kifizetődik. Nincs családom, így a munkám nagyobb hangsúlyt kap az életemben, hogy jól érezzem magam ott, ahol vagyok.
Mindig is olyasmit szerettem volna csinálni, aminek van értelme, ahol van felelősségem, amit nem tud akárki megcsinálni. Hogy ne érezzem azt, hogy bármelyik pillanatban eldobható vagyok akárki másért.
Volt egy álmom, ami szerettem volna lenni, de ez anyagi körülmények miatt nem elérhető.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!