Mihez kezdjek a már művészien elcseszett életemmel? (bővebben lent)

25 éves vagyok, fiú. Ami idáig vezetett az valamikor 2006-ban kezdődött. Akkor voltam középiskolás. Előkészítőbe vettek fel, már a 0. osztályt is épphogy elvégeztem. Nem okolok érte magamon kívül senkit, nem tanultam, tojtam az egészbe. 9.-ben 2x buktam, utána átmentem egy szakképzőbe, ahol persze rájöttem, hogy nagy hülyeséget csináltam azzal, hogy nem tanultam. Kirúgtak, majd visszairatkoztam egy másik szakmára. Ekkor voltam 19 éves. Gyakorlatról úgy mentem haza, hogy sírtam, sírva könyörögtem a szüleimnek, hogy rájöttem, hogy hiba volt az, hogy nem tanultam. De nem, muszáj végigjárnom ezt a 3 évet, utána majd érettségizhetek, ha akarok, Végigjártam, a vizsgán persze megbuktam. Ezután esti gimibe mentem, ez 2012-ben volt, ekkor voltam 22 éves. Ekkor már oklevéllel végeztem, amit a kitartó munkámért kaptam. Ennyit a családi dolgokról, de ezzel párhuzamosan a "szerelmi" életem is "zajlott". Mikor még a szakmunkásba jártam, 2010-ben megláttam egy lányt a buszon. Elit gimibe járt, esélyem se volt nála. 3 éven keresztül epekedtem utána reménytelenül, míg aztán 2012 nyarán vettem a bátorságot és ráírtam, persze elutasított. 2010-ben ugyanakkor megismertem egy másik lányt, akivel nagyjából kb. 3 évig tartottuk a a kapcsolatot. A megismerkedésünkkor volt épp egy nagyon rossz kapcsolat végén, amiből ki is lépett. Én akkor végig arról a lányról panaszkodtam neki, akit fent említettem. Pedig ez a lány megmondta nekem, hogy azért is hagyja el az akkori barátját, mert reménykedik benne, hogy talán velem lehet valami. Persze nekem akkor csak az a lány létezett. 2012ben bevallottam annak a lánynak, hogy szeretem, aki anno akart tőlem valakit, de persze ő akkor már rég mást szeretett és semmi nem lett belőle. Össze is jött egy fiúval, amit én nem bírtam végignézni és megszüntettem vele a kapcsolatot. Azóta elvoltam magamnak, a suli úgy ahogy lekötött, nem jártam sehova, itthon punnyadtam, dolgoztam ennyi. Ez nagyjából jó is volt mostanáig. Tavasszal csináltam egy második facebookot, ahol megismertem egy lányt (nem én nyitottam felé, hanem ő felém). Elkezdtünk beszélgetni, jó volt, hogy újra van valaki, akiről érzelmesebb dolgokról is beszélhetek. Tudom, hogy mocskos dolog, más nevében irkálni bárkivel, de az érzéseim tiszták felé. Ez a lány pénteken lefeküdt a volt barátjával, amit tegnap elmondott nekem. Bennem most egy világ omlott össze, eközben folyamatosan kapom itthon a cseszegetést, hogy igazán elköltözhetnék már, stb. Szóval tudom, hogy ennek a sok kakinak, ami rám szakadt az évek során csak én vagyok az okozója. És úgy érzem, hogy képtelen vagyok változni, akármit csinálok, semmi nem elég jó, vagy másoknak vagy nekem.