Hogyan lehetnék boldog, ha minden egyes nap azzal kell szembesülnöm, hogy ronda, testileg, arcilag elcseszett példány vagyok, akinek úgysem lehet sosem számára is vonzó barátnője, de lehet, hogy semmilyen sem?

Úgy, hogy leszarsz mindent :)

[link]

bízz magadban, a felszínes csajok legyenek el a menő pasijaikkal, értelmes lány nem külsőre ítél

"...Az arcod rég nem tud megrémíteni / a lelked torz, és ez sokkal jobban bánt"

ja, amúgy a lelked torz, növessz valami optimista hozzáállást

felbátorodtál az előző kérdésen

akkor csak ennyit tudok írni: a mutáns nem túlzás egy kicsit?

Most tedd fel ezt a kérdést picit fordítva: hogy lehetne boldog az a csúnya lány, aki tudja, hogy sosem lesz senki számára vonzó?

Amúgy én tényleg nem értem a te rinyálós fajtád. Ha nem tudod ezt elfogadni, akkor halj meg és kész, erre mást nem lehet mondani. Mert ugye logikusan belegondolva, te csúnya létedre miért kellenél egy szép lánynak, ha neked sem felel meg a csúnya? Mi alapján várod el mástól, hogy a bensőd nézzék, ha te sem azt nézed?

Úgy csinálsz, mintha csak a buta szépségek és az értelmes rondaságok kategóriája létezne, holott a kettő közötti átlagos réteg a legnagyobb. Kicsit lejjebb kellene adni a felszínes igényekből, és akkor máris találhatnál valakit.

Plusz: biológiai tény, hogy a szerelem hatására a szervezet olyan hormonokat termel, amelyek hatására egyszerűen vonzóbbnak és szebbnek találjuk a másikat. Értsd: amikor beleszeretsz valakinek a bensőjébe, akkor automatikusan vonzódni kezdesz a külsejéhez is. Ez tény.