Ti is olyanok vagytok, hogy minden szemétség ellenére is megbocsátotok az embereknek?

,,Porig aláznak, hónapokat, heteket szenvedek én mégis megbocsátok mindenkinek."

Engem is egyszer porig aláztak, hónapokat, heteket szenvedtem és még ezután is én könyörögtem a békéért. Igen, ilyen szinten tudja alázni az ember magát csak hogy ne maradjon egyedül, ne legyen magányos.

(És nem párkapcsolat volt.)

Utána idővel megszokod a magányt, mert minden szart és minden jót meg lehet szokni. :( Ezért szar az élet.

Én sem vagyok ilyen. Sőt, ha valaki így bánik velem, meg szoktam bosszulni.

Sajnos családtag is viselkedett így velem, konkrétan az apám, de vele alig tartom a kapcsolatot, most, hogy felnőttem. Vele szemben nem állok bosszút, mert azért jó dolgokra is nevelt, meg mégiscsak az apám, ebben az esetben elegendőnek tartom a laza kapcsolattartást.

# 7 Időpont tegnap 23:02 válaszló vagyok.

A megbocsátás számomra nem arról szól, hogy más hülyeségét, kárát "legalizálom", és bárki bármit megtehet velem, hanem arról, hogy én nem etetem magamban a haragot, nem cipelem évtizedekig, hanem továbblépek a dolgon és tanulok belőle. Ettől még kidühöngöm magam akkor, amikor aktuális, meg változtatok a problémát okozóval kapcsolatos viselkedésemen. Az élet úgyis visszarúg, akkor is, ha nem én teszem azt.

Én is megbocsátó típus vagyok.

Nem szoktam cipelni a haragomat, mert nincs értelme.

Az én napjaimat keserítené meg, és hosszú távon az én egészségemet rombolná.

Más kérdés, hogy nem szoktak porig alázni, nem is nagyon tűröm el. De arra akkor és ott reagálok. Ha akkor ez elmarad, akkor már utólag nem rágódom, meg nem forralok bosszút iránta. Igyekszem mihamarabb túllépni rajta és ez előbb-utóbb mindig sikerül is.

Neked is csak azt tanácsolom, hogy lépj túl rajta, mert a te napjaidat keseríti, a te egészségedet rongálja.