Normális az, hogy 17 évesen úgy tervezem a jovőmet, hogy sok pénzt szeretnék keresni és gazdag szeretnék lenni?

Na, ja. 17 évesen mindenki sok pénzt akar keresni és gazdag szeretne lenni. Csakhogy tízből egynek, ha sikerül. A legtöbb ember egy fél életen át dolgozik, tanul, hogy sok pénze, de legalább biztos anyagi háttere legyen. Nagyon jó helyen kell lennie, jókor annak, aki 30 éves koráig ezt megvalósíthatja. Máskülönben az én időmben a 17 éves lányok színésznők, énekesnők, modellek akartak lenni, vagy ruhatervezők, esetleg orvosok. A nagy ház, sok pénz csak másodlagos volt. Látszik, hogy átértékelődött az otthon, az anyagi biztonság, az önmegvalósítás vágyával,az emberi értékekkel szemben.

A pszichológusod melyik században él?

A lepontozó gyerekeknek üzenem, hogy a pénz olyan állat, amit midig hajszolni kell, különben elszökik, hogy észre sem veszed. Akinek van, az mind hajszolja is bitangul, nem kímélve szabadidőt, barátokat, egészséget. És nincs megállás, csak ideig-óráig, mert a vagyon -mint a hal- kicsúszik a kézből. Találkoztam már néhány gazdag, jómódú emberrel, de olyannal, aki gazdagnak mondta magát, még nem. Talán azért, mert a gazdag ember felfelé néz, ahonnan a pénz jön, és sosem lefelé, ahová ő is kerülne, ha nem jönne többé. 17 évesen az emberi értékek mellett, és az igazságtalanságok ellen kellene lázadozni, nem pedig ebbe a hajszába keresni az utat.

"És nincs megállás, csak ideig-óráig, mert a vagyon -mint a hal- kicsúszik a kézből." - Hát, aki nem tud bánni vele, az biztos így jár. Érdekes, apám ki tudott törni a szegénységből, amiben felnőtt, és most nyugdíjas korában nem kell számolgatnia, hogy mit vesz meg a boltban, mert jó nyugdíjat kap, és a család mellett is ott tudott lenni mindig...

14.: a mai nyugdíjasok kiváltságos helyzetben vannak. A legtöbbjük egy, max. két munkahelyen dolgoztak egész aktív életükben. Ha valaki egy szakmunkás végzettséggel úgy döntött, hogy érettségizni akar, ingyen (!) megtehette, sok munkahely pótszabadsággal, műszakbeosztás rugalmas kezelésével támogatta. Ha megszerezte,vagy nőtt a jövedelme, vagy jobb pozícióba került. Nem vitatom el a jó nyugdíjat senkitől, aki megérdemli, de nekünk fiataloknak ebben az érdemben már nem lesz részünk. Ha kapunk is valami pénzt a ledolgozott évek után, az aligha bír majd akkora vásárlóerővel, mint a ma jónak mondott nyugdíjak. És itt nem az extrém magas nyd-ra gondolok, hanem a 170e-250-ig tartó intervallumra, amit középfokú végzettséggel és sok évi munkával ma megkaphatnak. Szerintem nem erre az életszínvonalra gondolt a kérdező, és én sem, amikor a halas hasonlatot megfogalmaztam. Aki igazán vagyonos, annak nincs megállás, hajtani kell.

Apám vezetőként ment nyugdíjba, többet kap, mint az imént vázolt intervallum, egyébként meg szegényen nőtt fel, tanult, tehetséges volt, sokra vitte, élt a lehetőségeivel, a képességeivel, és nem élt vissza vele, mai napig keresik, mert jó szakember, és egyébként azt látom rajta, hogy még élvezi is, nem látom, hogy valaha is túlhajtotta volna magát. Persze olyan is létezik, aki csak úgy tudja elérni a jómódot, vagyont, de azért ez nem mindennel így van. Az én álommelómmal sem kell megszakadni ahhoz, hogy az anyagiak miatt ne kelljen aggódnom, és ez az egyik cél, de nem csak a pénz hajt, hanem az is, hogy szeretem csinálni, és nem érzem kimerítőnek, de sok olyan munkám volt, amivel jóval kevesebbet kerestem és úgy is kimerültem.

Nagyon jól gondolkodsz, csak így tovább, örülnék ha sikeres lennél!!