Ti nem irigykedtek a nagyon gazdag családokra?

"én/mi kabátot, cipőt maximum 30 ezer/db-ig engedhetünk meg magunknak"

Még is ki a franc költ ennyit cipőre?! 2 éve ugyanaz a cipőm van és nagyon kényelmes 4 ezer forint volt.

Te is a gazdagok közé tartozol, hogy ilyen összeget költesz cipőre, ruhára? Ennyit nyaralásra? Akkor rád is irigynek kellene lenni?

Ha lejjebb adnád az igényeidet, akkor jöhetne a második gyerek is.

Mi kabátot 15, cipőt 10 ezerig engedhetünk meg magunknak.(Kabátot 2-3 évente veszünk, cipőt évente kétszer)

Ételre heti 10.000 forintunk van, azaz havi 40.

Albérlet 60.000.

Mi elmegyünk a Balatonra 3 napra, ti Skóciába-Spanyolországba.

Dühít minket is, egy gyereket sem merünk vállalni.

Mindig van rosszabb a saját helyzeteteknél. A miénk a tieteknél rosszabb. Viszont másoknak a miénknél is rosszabb.

Meg kell becsülni ami van, küzdeni azért,hogy jobb legyen, de nem másokhoz méregetni magunkat, és másokat utálni,azért mert nekik jelen pillanatban jobban megy. 24 óra- vagy egyetlen perc. Ennyi elég ahhoz,hogy az emberek életében negatív-pozitív változás történjen.

Lehet,hogy boldognak látod xy-t, mert a legújabb kocsija van, kacsalábon forgó palotája, de nem tudhatod,hogy a lelkemélyén mit érez. Lehet, hogy a családja darabokban, lehet, hogy nem is törődik velük,mert a pénzt kergeti, lehet, hogy az anyukája/felesége/ő maga/ gyereke beteg, és nem sok van hátra neki.

Magaddal törődj, illetve magatokkal. Nem másokhoz kell méregetni magatokat, hanem abból hozzátok ki a legtöbbet amitek van.

Ha mindig kergetsz valamit, mindig többre vágysz, mint amid van, soha nem leszel boldog.

Nem szoktam irigykedni rájuk, ami azért lehet mert igyekszem olyan módon élni hogy időmilliomos legyek és bármennyi idő jusson magamra és hozzátartozóimra. Meg kiegyensúlyozottan is élek, és kipihent aggyal mindig elérem azt amit akarok, beleértve a jobb anyagiakat is.

Így sokszor inkább az fordul elő hogy én jutok értékesebb információkhoz mint az aki jóval gazdagabb. Például a nővérem is gazdagabb nálam, de egyáltalán nem lenék a helyében egy percig sem. Mert élni sincs ideje, szétszórt a sok gond miatt. Sőt ő irigykedik rám például azért mert volt időm és lelki erőm eltekerni a Duna menti kerékpárúton Passauig és vissza. Amely irigysége fura volt, mivel ő meg a munkatársai előtt azzal szokott villogni hogy hova ment azon a nyáron repülővel.

Nekem fontosabb a kiegyensúlyozott és egészséges élet, a nyugodt agy, a szabadság. A többi jön magától, az anyagi jólét is. Vagyis nincs központi helyen nálam az anyagi világ, az csak egy eszköz. Ha meglátom hogy valaki tele tömi a bevásárló kocsiját csupa haszontalan dolgokkal, csak arra gondolok hogy annak árát ha éssszel befekteti akkor szabad és fitt is lehetne.

49/F