Feloszthatók az emberek jókra és rosszakra, vagy szituációkként másképp viselkedünk és külön ítéltetünk?

Én inkább azt gondolom, hogy a "rossz" dolgokat elkövető emberek inkább az életünkben szükséges (megélendő) "rossz" eszközei. Általuk a "jó" dolgok felértékelődnek, nélkülük a "jó" -nak nem lenne ellensúlya, azaz nem is lehetne "jó", csak elvárható átlagos. Ennek pont azért van jelentősége, mert mindannyian követünk el jó és rossz dolgokat egyaránt, de minden ilyen dolgot egyúttal mások életébe is integráljuk, ezzel fejlesztve őket tapasztalati szinten. Meg persze magunkat is, hiszen megéljük őket, ahogy ők minket. Gyanítom, hogy badarság az embereket jó és rossz cselekedeteik alapján pontozni és megítélni, hiszen ami ma rossznak tűnik az emberek szemében, lehet később valamilyen jó szolgálatába kerül, amit ebben a pillanatban még nem látunk.

Tudom, hogy van az a "költői kérdés", hogy de akkor mire jó a csecsemőhalál?

Az ember hajlamos a csecsemőhalál központjába magát az újszülöttet (vagy akármekkora gyereket) tenni, mint áldozatot. Elsiklani afelett, hogy ez a kis ember hány másik ember életében játszott főszerepet, akik általa megtapasztalják a veszteséget, a hiányt (stb) fogalmakat, a szülőket, nagyszülőket, a környezetet, netán az érte küzdő orvosokat, akiknek az életében ez a halál komoly tapasztalatokat fog építeni. Mindebből pedig pont maga az újszülött nem érzékel sokat. Itt ő a "rossz" eszköze, ami egy "rossz" -nak tűnő dolog, de általa később felértékelődik az élet fogalma és jelentősége, tehát a későbbiekben egy "jobb" értékrendet generál.

Ha pedig figyelembe vesszük, hogy nem csak a szép és jó dolgokat kell megtapasztalnunk, hanem egyszer minden lehetséges érzést amit a lelkünk képes megérezni, akkor rájövünk, hogy a velünk rossznak tűnő dolgokat "elkövetők" csupán ennek a szükségszerűségnek a megtestesítői, és persze lesz idő, amikor ők is majd megtapasztalják ezeket a rosszakat, mások által.

A jog csak az emberi fogalomrendszerben bír bármiféle jelentőséggel, csak a társadalom működésében definiálható. Mindössze arra szolgál, hogy társadalmi hierarchiába rendezve igazolja az egyén hasznosságát, ruházza fel egyben valamiféle vélt hatáskörrel. A jog emberi fogalom.

Bizonyíték? Miféle bizonyíték? :D

Ha feltételezzük, hogy az élet(ek) célja valójában a fejlődés, és minden létező - ismert és nem ismert - dolog ennek van alárendelve, akkor máris kiderülhet számodra, hogy nem csak úgy vagyunk a semmiből céltalanul, hanem valamiféle univerzális "egész" egyenrangúan lényeges részei vagyunk, és mi magunk építjük ezt fel azoknak az életeknek a segítségével, amelyekben fejlődünk, majd-e kollektív egészben hasznosítunk. A jó nélkül nincsen rossz. Ez vitathatatlan, hiszen a két végletet jelentik. Egy véglet pedig nem lehet. Nem lehet valami óriási, ha nincs belőle kicsi. Nem lehet végtelen, ha nincs véges. Nem lehet halott, ha nincs élő. A zoráni példával élve, hogy értékelj egy pohár vizet, ahhoz meg kell tapasztalnod a kínzó szomjúságot is, és a többi.

Ez mind mind a rossz jelentőségét mutatja meg, ami nélkül nem működik a jó sem.

Végül, a csecsemőnek ahhoz és akkortól van joga, amit a társadalom megítél neki. A létezése (ami nem egyenlő a halálával) egészen más jelentőséggel bír.