Elvárjátok a tökéletes szolgáltatást, vagy együttéreztek a dolgozókkal?

Gondolok itt gyorsétteremre, ruhaboltra, bàrmilyen call centerre...

Èn magam diákmunkàn boltban dolgozom, többnyire így jobba viselem, ha hibázik az eladó, èn is szoktam. En is jobban viselem, ha a vevő normális, maximum csendben türelmetlen, mint az ordítozást, dobàlkozást, felmenőim szidását.

Hogy milyen kedve van az eladónak, nem érdekel, ő is ember, lehet rossz napja. A felfestett ezres vigyortól, amit a műszak vègén úgyis letöröl, nem lesz szebb a napom, úgyse nekem szól, csak épp figyel a főnök.

A pàrom sokszor türelmetlen az ügyfèlszolgálatosokkal, hiàba mondom, a technikai problémàról nem ők tehetnek.

Nekem is elkevertek egy fontos rendelést a hèten, a pénzt persze a szokottnàl is gyorsabban levontàk. Muszàj lesz felhívnom őket, de csak ha lenyugszom, mert ideges vagyok emiatt, ès nem akarom leverni rajtuk.

Attól sem a csomag nem érkezik hamarabb, sem a pènzem nem kapom gyorsabban vissza (cég, akikkel csak jó tapasztalatom volt eddig, nem magànszemèly), csak már ketten leszünk, akiknek rossz napja van.

Tudom, nem kell őket tutujgatni, mert az lesz a vége, hogy se a rendelést, se a pènzt nem kapom vissza, ha hagyom magam hülyének nézni, de aki az ügyfèlszolgàlaton ül, annak jó esetben annyi köze van a megrendelèsemhez, hogy làt belőle egy szàmsort a gépén. Vagy ponthogy nem làt. De nullához konvergál az esélye, hogy pont az ő hibája. Így is viztos vele ordibál a többség, mert csak vele lehet kapcsolatba lèpni.