Miért nem értik sokan, a szóban bántalmazás is bántalmazás?

Jelen van ez ugye a családban, a kapcsolatokban, az iskolában, neten is.

És nagyon sokszor elintézik mások annyival, hogy ne vedd fel, amit mond/mondanak, hagyd figyelmen kívül, ne reagálj, illetve a klasszikus: "jajj, nem is bántott, mivel azt csak úgy mondta"

Miért csak a tettlegesség számít bántalmazásnak, a lelki terror miért nem?

És itt most külön kitérnék az áldozathibáztatásra, amit különböző netes felületeken (köztük itt is) sokan már tökélyre fejlesztettek. Van fogalmatok róla, mennyire ártalmas?

A másik pedig az eredetileg ártatlan szórakozásnak indult trollkodás. Amikor az ember eleve padlón van, nagyon nem hiányzik neki olyasmi, hogy "d.g.lj meg, te büdös krv.", meg "úgy kell neked, csak az nem .a.sz.tt. meg, aki nem akart".

Jó, a többség ezt nem gondolja komolyan, és röhög, miközben leírja. De addig nem jut el senkinek, hogy valakinek valahol ez nagyon fáj?

Lehet mondani, hogy vesszen, aki gyenge, meg akinek fáj, az meg is érdemli, de fordított helyzetben is tényleg ezt a reakciót várják?

Nem vagyok gyenge ember, de pokollá tette az életem a lelki terror (apám, iskolatársak, ex), hosszútávon teljesen ki lehet vele csinálni valakit.

Aztán a felelősségérzet meg elmarad, mert "én nem bántottam, nem nyúltam hozzá egy ujjal se"

Mikor fog a társadalom ebből végre kinőni?