Miért gáz ha valaki autót kap szüleitől?

A tisztánlátás kedvéért, ilyet vettek, ennyiért:

[link]

Tehát, 7-10 milliós autóról van szó.

Ilyen értékű autót normális szülő nem tol a gyerek fara alá és ez nem irigység....gondolják magukban, hogy magától sose lesz neki ilyen:D

Normális gyerek meg nem fogad el ilyet, ha van önértékelése-tartása..., de ugye a gazdagok mottója-nevelése a szeretetben is a "kilóra megveszlek":DDD

Ez a kérdésedből is kiderült...

Jó néhányan felnőttek úgy, hogy a buszuk mindennap körbejárta a fél világot velük együtt reggel suliba menet, meg utána hazafelé menet és kényelmetlen is volt, meg többnyire klímátlan is és ezerszer lógtak a csomagtartókról is az emberek, a bőr ülésekbe meg kifejezetten jó volt beleizzadni. A régi szép emlékek. Hányszor bandáztunk így jövet-menet... imádtam. :) Vagyis akkor kevésbé, de így visszatekintve nagyon sok jó élményem származik ebből.

#9 Téged nem tudlak szó nélkül hagyni és kérlek engedd meg, hogy így ismeretlenül, virtuálisan megemeljem a nem létező kalapom, valamint megveregessem a vállad! Ezt a mentalitást próbálom itt mindig mindenkinek megmagyarázni. Az emberek irigyek, ez teljesen alapvető, természetes tulajdonság. Nem ez a probléma, hanem a reakció, amit kihoz belőlünk az irigység. Attól, hogy megesz a fene, még mosolyoghatok és örülhetek más örömének, vagy visszafordíthatom a tekintetemet a saját életem felé és elgondolkodhatok, hogy én mit tehetnék, hogy nekem jobb legyen. Anélkül, hogy bármi rosszat szólnék a másikról. Mert hogy neki miért kéne sz*rabb helyzetben lennie csak azért, mert én is abban vagyok?

Ha mindenki a saját dolgával törődne, sokkal, de sokkal szebb országban élnénk.

# 16

Itt nem irigységről van szó, hanem amit leírtam, de más színekkel tessék:

A politikusaink megérdemlik a munkásságukért a kurta nagy fizetést? Mindegy mit alkottak, mindenképpen jól járnak...és sz@rnak értékelni a dolgokat, hiszen happy életük van.

Kis barátunk ugyanilyen kaptafa, akinek kinyalják farát és még szereti is...ez nem irigység mástól felé, hanem szánalom-düh-undor inkább, mint politikusaink felé.

Túl nagy jutalom egy semmittevőnek a semmiért...

Szerintem nem mindegy a hozzáállás. Nekem több olyan gazdag ismerősöm is akad, akiről nem mondaná meg senki ránézésre hogy milyen kövér a bankszámlájuk és igazából hihetetlen normálisan kezelik az egészet. Általában ők azok az emberek, akik nem beleültek, hanem megküzdöttek érte, de ez most csak egy nagy általánosítás. Tudják honnan indultak és tisztelik azt, ahova eljutottak.

Nyilván én is beverném néhány ember képét, aki semmi mást nem tett a pénzéért és a luxus életéért, minthogy jó helyre született és ezt lekezelni sem tudja. Vagyis anyuci és apuci elkényeztetett pici gyermeke, aki simán gázol át másokon. Ez más... Ugyanakkor azt is végig kell gondolni, hogy nekem mi a fenéért lesz jobb, ha dühöt, haragot és irigységet érzek az ilyen emberek iránt? Magamat idegesítem, az ő sorsa viszont nem változik, tehát magammal teszek rosszat nem vele.

Éppen ezért próbálom a politikát is a lehető legtávolabb tartani magamtól, mert haragszom és dühös vagyok, de attól hogy magamban fortyogok, nekem nem lesz jobb, neki pedig nem lesz rosszabb. (Mondom mindezt úgy, hogyha egy csoport elindulna "lázadozni", én lennék az első, aki beáll mögéjük.)

# 18

A példám politika és kérdező közt utóbbinál, azért lehet dühösnek lenni bátran, mert itt kivetheti magából az ember;)

A másiknál is bár sz@rik rá...látjuk, de a rossz érzéseket ki kell adni, hogy egészségesek maradjunk;)

# 19

Ne ragaszkodj a politikához, nem az a lényeg, hanem az, hogy kurtára nincs kiérdemelve és természetesnek veszik-veszed ezt vagy a nagy fizetést a semmiért.

Igen, a családok bizonyos része tett a jólétükért, de elítélhetően jobbára...