Miért elítélendő, ha nem szeretnék megfelelni a társadalmi elvárásoknak?

Ez a te életed, szóval igazából senkinek nincs beleszólási joga, hogyan élsz mit gondolsz a gyermekvállalásról.

Pároddal is összeillők vagytok ebből a szempontból.

Jó dolog, hogy belátod, hogy nem neked való a gyereknevelés és e szerint cselekedsz. Annak tényleg csak a gyerek látná a kárát, ha ilyen hozzáállással szülnél.

Persze változhat még ez az álláspontod, de nem kell erőltetni a dolgot, úgy ahogy a rokonaid teszik.

Az az elítélendő, ha valaki 2 mondatban nem tud egy kérdést megfogalmazni.

A kérdésre válaszolva: a te korodban ez még talán normálisnak is mondható. 10 éven belül szinte biztosan más lesz a véleményed.

A társadalmat ez nem annyira érdekli, a szülők nagyszülők érzik az elmúlást és hinni akarnak benne, hogy nem volt hiábavaló, mert az utódaikban tovább élnek.

Én sem vagyok biztos benne, hogy kéne szülnöm. Elvileg a saját gyerekét mindenki szereti. Majd kiderül.

Nemrég olvastam egy ezzel kapcsolatos (nekem tetsző) blogbejegyzést: [link]

A saját véleményem az, hogy a legtöbb embert megrémíti, ha az általa kitalált „helyes” életformától eltérően él valaki. Hogy azért van ez, mert ők boldogok, és féltik az adott embert, hogy rossz döntést hoz, és nem lesz boldog, vagy azért, mert boldogtalanok, és megijednek a lehetőségtől, hogy talán számukra is lehetett volna más út, mint amit járnak, változó.

Egyébként én szinte pont úgy gondolkodtam ilyen idős koromban, mint te (még az állatorvosi pályához vonzódás is stimmel), majd húszas éveim végén véletlenül becsusszant a gyerekem. Mivel mi is egy véleményen voltunk a pasimmal, jó pár hetet gondolkodtunk a döntésig, hogy megtartjuk. Azóta párszor eltöprengtem rajta, vajon az alapvető ellenállásom ellenére a 30-as éveimben nekem is „bekattant” volna, hogy gyerek kell (nem hittem ebben régen, de most igen, látva a 30-as gyerektelen barátnőimet). Ez sose fog már kiderülni.

Viszont azt már látom, hogy a nők méhe „közügy”, ahogy „méhük gyümölcse” is, szóval ha valaki azért szül, mert rádumálják a „jóakarói”, az felkészülhet arra, hogy utána is mindenbe bele fognak szólni a gyerekneveléssel kapcsolatban.

A hozzád hasonlók gondolkozásával több gond is van. A gyermekvállalás biológiai ösztön és nem társadalmi elvárás. Az egysejtűektől kezdve az emberszabásúkig minden élőlény alapvető evolúciós késztetése,hogy genetikai állományát tovább örökítse. A szexuális ösztöneink is például az utódvállalás köré alakultak ki,lásd nemi szelekció. Még te sem tudsz ezek ellen önszántadból tenni,idővel mikor saját halandóságod nyilvánvalóbbá válik (magyarán öregszel) tudat alatt egyre nagyobb késztetést fogsz érezni arra,hogy saját magad valaki másban "tovább éljen",génállományod öröklődjön. A mai korban ezt a késztetést időben rengeteg dolog kitolhatja,tehát éppen,hogy társadalmi nyomás hatására nem vállalnak gyereket az emberek akkor,amikor evolúciós,biológiai értelemben a leglogikusabb lenne. Háziállatok,karrier,"szingliség",felhőtlen szórakozás,ezek mind kitolják az időt és ideig-óráig elnyomják,pótolják szaporodási ösztöneinket. Érdekes,hogy magát a szexualitást,ami a szaporodást szolgálja,pont,hogy a társadalmi szokás ma már felülértékeli és előtérbe helyezi,de magát a célját és amiért egyáltalán fontos-a gyermekvállalást-már huszadrangú választható életeseménynek tekinti,amit csak bigott konzervatívok hülye szokásának állítanak be.Ne haragudj,de nincs igazad ebben sem,éppen,hogy a társadalmi nyomás nem kedvez a gyermekvállalásnak.

Ettől függetlenül persze azt csinálsz,amit akarsz,csak ha sokat hangoztatod ezt a "minek gyerek" dolgot,ne csodálkozz,hogy lesznek,akik nem értenek veled egyet és ők is szóvá teszik a saját gondolataikat,ahogy te is. Ez nem társadalmi nyomás,véleménycsere,életszemléleti vita esetleg,de ne akard már magad beállítani úgy,mint akit "bántanak".

Nem

Emlekszem ra hogy a torvenykonyv elitelne ezt. Tehat nem elitelendo.