Belegondoltál már, hogy mennyire jelentéktelen vagy?

Én teljesen más megközelítésből látom már a dolgokat. Elég rossz gyerekkorom volt, 16-20 éves korom között mély depressziós voltam, amit itthon leszartak. Mindenki bántott, csúfolt, kiskorom óta azt kaptam hogy mekkora lúzer vagyok, milyen ronda vagyok stb....

Most 23 éves vagyok. 20 évesen találkoztam a jelenlegi barátommal, aki teljesen megváltoztatta az elképzelésemet az életről, és magamról.

Igaz nehéz leküzdenem azt a mérhetetlen nagy dühöt és haragot amit a családom iránt érzek ritkán hogy mennyire nem figyeltek rám, de igyekszek arra koncentrálni hogy mire tanított meg.

Már jóval spirituálisabban állok a dolgokhoz, régen taszított az ilyen fajta életfelfogás. De most már úgy gondolom, hogy MINDEN okkal történik. Minden jó és minden rossz. Igazából nincs jó vagy rossz, csak tapasztalás van. Van akinek azt kell megtapasztalnia hogy jómódban él (mint te), és van aki mély szegénységben. Illetve vannak még brutálisabb dolgok is amiket sokan megtapasztalnak. A lényeg hogy TE mit tanultál belőle. Hogyan tudod a hasznodra váltani úgy hogy több leszel általa. A tragédiák mind csiszolják a személyiséget és a lelket legfőként.

Én pl. bármit megadnék hogy olyan körülmények között éljek ami neked van (anyagi függetlenség), mert jelenleg ez nekem nagyon nagy problémám, te viszont nem tudod megbecsülni. Ezzel nem azt akarom mondani hogy rossz vagy. Csupán ott tartasz lelkileg hogy semmilyennek érzed az életedet, megszoktál egy színvonalat, egy nyugalmat, és talán e miatt nem is vagy olyan motivált.

Én meg elég sokat szenvedtem rengeteg téren, és nagyon sok mindennek tudok örülni szívből, még akkor is ha éppen rossz passzban vagyok. A legapróbb, legjelentéktelenebb dolognak, mint pl. egy madár fütyülés a reggeli hajnalban nagyon nagy boldogsággal tölt el, és igen is hálás vagyok azért hogy nem egy háborús övezetben kell élnem, hanem itt a nyugalomban.

Remélem érted mit akarok ezzel mondani.

Javaslom hogy tűzz ki célokat magadnak. Engem ezek visznek előre, ezek életnek, és tudom hogy valóra váltom őket, mert nagyon jól haladok a felé. A célom pedig egyrészt az hogy sikeres legyek, és olyan anyagi helyzetem legyen hogy ne keljen szűkölködnöm, hogy világot láthassak, hogy új embereket kultúrákat ismerhessek meg, hogy rengeteg dolgot megtanuljak mivel nagyon nagyon sokminden érdekel, hogy a sportban minél jobban teljesítsek magamhoz képest, hogy megtanuljak meditálni, egyszerűen szeretném a lehető legsokszínűbben és sikeresebben élni z életemet úgy, hogy lelkileg is jól vagyok.

Amúgy milyen érdekes, akinek nincs semmije az annyi mindent szeretne csinálni, akinek meg még van is rá lehetősége meg pénze azok meg egyáltalán nem ilyen motiváltak a tanulásra (itt nem egyetemre gondolok, hanem pl. főző tanfolyam, gyógynövény tanfolyam, süti készítő tanf, nyelv tanf, sminkes, stb..... tanfolyam, amitől még sokszínűbbé válik az ember élete)

Nekem is halálhoz kötődik ez az érzés.Főleg a hamvasztáshoz ami számomra felfoghatatlan,de érthető,hogy miért szükséges.

Mert egy hamvasztásos temetés 3kiló,míg egy koporsós 1 milla.

Magyar fizetések mellett meg nagyon nem mindegy hirtelen 1 milla.

Csak ha összevetjük ezt a Világ leghosszabban fennmaradó kultúrájával-3 ezer év-Egyiptommal és a halálkultusszal akkor érezhető az eltérés,és ezt figyelembe véve számomra méltatlan az elégetés.

Főleg hogy egyik munkatársam dolgozott ilyen helyen és ha befér a kemencébe akkor betesznek 2-3 embert is egy hamvasztásra.

abba, hogy jelentéktelen lennék nem gondoltam bele, hisz nem vagyok az, de te az vagy ahogy látom

nekem nagy terveim céljaim vannak amiket megvalósítok, sok ember számít rám, remélem elég sok embernek fog segíteni a projekt amit kitaláltam és megvalósítunk

merj nagyot álmodni és menj nagyobbat meglépni

Tudod mi ment mellé?

"és nem értem, miért éljek."

Kihúzhatnád a fejed a tévéből, és észrevenni a valós problémát, csak azzal sokkal fájdalmasabb szembenézned.

Mióta haldoklasz lelkileg a párod mellett?