Jelentéktelen ember vagyok?

Hosszú lesz, de kérlek olvassátok el. Most jutottam el arra a pontra, hogy nem tudom, mit csináljak.

18 éves vagyok. Kiskoromban egy életerős lány voltam, úgy éreztem, hogy különleges vagyok, és megvolt az életcélom: segíteni édesanyukámat, a családomat, és jót tenni.

Viszont anyuban hatalmasat csalódtam(depressziós plusz a gyógyszerekre alkoholt ivott), és innentől jöttek a problémák: pánikbetegség, rettegés. Ezket leküzdöttem. Lett barátom, aki segített nekem és menedéket láttam benne. Ennek ellenére úgy érzem, az életem már nem olyan, mint volt. Nem találom a célom, úgy érzem, nincs értelme ennek az egésznek.

Túlságosan megakarok felelni másoknak. Nem érzem magam különlegesnek, úgy érzem, mindenki eldob. A barátom majdnem lecserélt egy könnyűvérű lányra, a barátaimnak nem kellek.

Hiába érzem magam szépnek, csinosnak, nem vagyok az. Kiderült, hogy régen azt mondták az osztályban, hogy büdös vagyok, de ezt senki nem mondta a szemembe. A hátam mögött kibeszélnek. Egyszerűen kezdem feladni, úgy érzem, hogy a saját magamról alkotott képem egy álca. Úgy érzem, hogy nem vagyok olyan jelentős, mint amilyennek hiszem magamat. Ezt nehezen tudom kezelni. Úgy érzem, nem önmagam vagyok, és nem tudom, hogy miért érzek így. Ez az utóbbi időben jött elő, és napról napra rosszabb. Senkinek nem tudok erről beszélni, és nem tudom, hogyan küzdjem le. Egy csomó minden van ami nyomaszt, és snekinek nem mondhattam el. Lehet, hogy csak ezek miatt érzek így? Mit csináljak? Hogy nyugodhatnék meg?