Fiúk, ti mit éreztek, ha találkoztok egy lánnyal, aki régen tetszett nektek? Már jelentéktelen?

Ilyesmi a szituáció mondjuk (csak hogy konkretizáljam, de szerintem ilyen mindenkivel történt, szerintem ez lehet általános kérdés):a tinédzserkor kezdetén, olyan 11-12 évesen tetszett nektek egy lány, és közeledni kezdtetek hozzá. Nem lett belőle semmi, de jóban lettetek, sokat lógtatok együtt. (Nem nevezném barátságnak vagy barátzónának, mert szerintem barátság az, hogy a sulin /vagy ahol megismerted/ kívül is csináltok valamit együtt, és hogy direkt is szoktatok találkozni. Itt csak arról van szó, hogy mondjuk suliban, egy szakkörön, napköziben, évfolyamtársként, táborban akárhol megismerted, és heti pár alkalommal volt mondjuk közös foglalkozásotok, amikor nagyon jól kijöttetek, ilyen értelemben "összebarátkoztatok".)

Ha azóta sok-sok év eltelt, és azóta nem találkoztatok, akkor mit éreztek, ha újra összefuttok? (Akár huszonévesen.) Nem jelent már semmit számotokra, már egyáltalán nem fontos, hogy régen tetszett? Örültök, hogy látjátok, még ott van a fejetekben, hogy ő tetszett régen?

A fenti sztori csak ízelítő, hogy értésetek, hogy a kérdés olyasmiről szól, hogy nem csak plátói álmodozásról lenne mondjuk szó (tehát éppen logikus, hogy a lány odajön, vagy ti odamentek, megkérdezitek mi lett a másikkal stb.), meg a lány is ismer titeket, alapvetően szívesen elbeszélget veletek, szóval ez a sztori csak erre van, de bármilyen hasonló szitu is lehet.