Mit tegyek, hogy háztartásbeli feleségként ne irigykedjek a karrieristább, sikeresebb nőkre?

Szerintem azon már kár keseregned, hogy 19 évesen miert nem tanultál tovább. Próbáld ezt elfogadni, mert ezen nem tudsz már változtatni.

Viszont még viszonylag fiatal vagy, nem késő hogy tanulj egy nyelvet, új szakmát OKJ vagy elvégezz egy főiskolát. Lesz néhány kemény éved, iskola + család, de utána már tudsz tovább menni, a gyerekeid is nagyobbak lesznek. A tanulás által új embereket ismersz meg és magadat is többre értékeled majd.

Kezdd el mielőbb, ne fásulj be háztartásbeliként.

37-es vagyok, értem, amit írsz. Nyilván bánt, hogy ma már máshogy csinálnád, mint 20 évesen, de semmire nem vezet, ha csak keseregsz ahelyett, hogy valami megoldást próbálnál találni a problémádra. Már az is sokat segítene, ha először csak barátokat szereznél, ha ennyire zavar, hogy nincs, aki meghallgasson. Az embernek azért a családon kívül is szüksége van emberi kapcsolatokra. Emlékszem hogy az én anyukám néhány ovis vagy iskolás társam anyukájával járt össze néha beszélgetni, amikor kb. veled egykorú volt, mert hasonló problémákkal küzdöttek (gyereknevelés, család, volt, akinél munkahelyi dolgok), így jól kijöttek egymással.

A férjeddel is megpróbálhatnál beszélni, semmi jóra nem vezet, ha csak éltek egymás mellett és nem is beszélgettek arról, hogy ki hogy érzi magát a kapcsolatotokban. Én a helyedben elkezdenék pl. nyelvet tanulni, ahogy már sokan írták. Tűzz ki célokat a jövőre, pl. hogy 3 éven belül megszerzel egy középfokú nyelvvizsgát vagy tanulsz egy szakmát, bármit, ami érdekel és örömödet leled benne.

Amúgy köszi a tanácsot, nem akartam annyit írni magamról, mert ez a kérdés rólad szól. Nem úgy gondoltam, hogy háztartásbeli lennék, nekem az is ugyanolyan "fél élet" lenne, mintha csak dolgoznék de nem lenne családom. Viszont valamilyen szinten irigységgel tölt el, hogy te valószínűleg sokkal jobb anya vagy, mint amilyen én leszek. Tegyük fel, hogy szülök egy gyereket 28 évesen, 3 évesen beadom oviba vagy még hamarabb bölcsibe, mellette dolgozok (egészségügyben, napi 12 órában, ha úgy van). Lesznek napok, amikor a gyerekem alig fog látni. Ezzel szemben te mindig ott vagy a gyerekeidnek, sokkal több időt tudsz rájuk fordítani, és egy gyereknek ez sokkal többet jelent, mint az, hogy anyu milyen sok pénzt keres egy munkahelyen.

Nem olvastam el a hozzászólásokat.

Ha nem szülsz 19 évesen, egyáltalán nem biztos, hogy olyan nő lettél volna, akiről írsz. 34 évesen viszont nem vagy elkésve! Ismerek olyat, aki kisgyerek, munka mellett levelezős egyetemista! Ne csak keseregj, vágj bele. Neked egyenlőre még dolgoznod sem KELL (igen, sokunknak kényszer), gyerek mellett bőven van időd tanulni. Senki nem fogja helyetted megvalósítani az álmaidat.

Hú elég régi a akérdés, de azért írok hátha még olvasod.

Szerintem neked a fő problémád nem azzal van hogy nem tanultál tovább, hanem az otthoni helyzet, a problémád a férjeddel.

Megakadt a szemem azon hogy bölcsibe adtad volna a kicsit de nem engedte. Hát mi ez? Mi vagy te valami rabszolga akit bezárnak és csak tedd amit ő mond? Ráadásul teljesen elhidegült, nem bókol stb.

Szerintem nem lennél még elkésve semmivel ennyi idősen, sokan ilyen tájt váltanak szakmát pl, de ahhoz támogatás is kellene a férjed részéről, hogy mindenben melletted álljon. Ez a te fő bajod.

Karrierista nőket illetően pedig: tudod nem lehet tudni ki mire vágyik legbelül. Persze boldog boldog, de lehet ő meg akkor lenne mégboldogabb ha lenne 1-2 gyerkőc aki bezengi a házat.

A boldogság kulcsa nem az, hogy hány dimplománk van, vagy milyen sokat keresünk. Ezek csak alkotóelemei az esetleges boldogságunknak, de semmiképp nem az alapja.

Ahhoz több kell. Szerintem szedd magad rendbe lelkileg, férjeddel hozd helyre a dolgokat, én legalábbis ezzel kezdeném.