Háztartásbeli 2 diplomával, versenyképes szakmával? Mit gondoltok erről?

Talán mert belefáradt a taposómalomba, a mindennapi hajtásba, hogy hiába van meg mindene, valamiért mégis üres az élete. A munkája mindig előrébb való, mint a családja. És talán rájött, hogy neki nem kettő, hanem négy gyerek kell, mert ő így lesz boldog.

Én is hajtottam 13 évig, sínre került az életem, aztán megszültem második gyermekemet és annnyira élvezem, hogy itthon vagyok vele. Hogy nem kell minden nap bejárnom dolgozni, hogy élvezhetem a gyermekeimet stb. Persze így se szakadtam el teljesen a munka világától, de nincs az a nagy kötöttség.

Van egy barátnőm, két diploma, remek szakember, egy éves múlt a negyedik gyerek. Senki nem érti kívülállóként, de neki így jó. Akkor én vagy más milyen jogon szólna bele?

Ha a nővéred olyan jó szakmával rendelkezik, lehet 5 év múlva visszatér a munkába és ott folytatja, ahol abbahagyta, nem öreg ő még. Vagy talál egy teljesen más elhivatást és azt fogja csinálni. Nem buta ő, tudja mit csinál.

Én is ugyanebben a helyzetben vagyok.

31 évesen döntöttem úgy, hogy elég, innentől a családot szeretném összetartani, támogatni főállásban.

A férjem jól keres, nincsenek anyagi gondjaink.

Amióta htb vagyok, hétköznaponként is együtt reggelizünk, délután, mikor hazaér a férjem rendben a lakás, van meleg kaja, és utána tudunk egymással minőségi időt együtt tölteni. Én is NŐ tudok maradni, van időm magamra, a sportra, szépségápolásra, hobbiaimra, így abszolút vidám, kiegyensúlyozott és boldog vagyok, ami az egész családra jó hatással van.

Sokan nem akarnak/tudnak kilépni a mókuskerékből. Ők, amikor a halálos ágyukon visszagondolnak az életükre, azt fogják látni, hogy csak túlélték az egészet, és eléltek a családtagjaik mellett.

"halálos ágyukon visszagondolnak az életükre, azt fogják látni, hogy csak túlélték az egészet, és eléltek a családtagjaik mellett."

Igen és egy férjnek mikkor adatik meg, hogy háztartásbeli lehessen.

Lehet csak így látta jónak. Nem feltétlen a karrierrel lesz teljes az élete valakinek.

[link]

Ez azt jelenti, hogy valójában soha nem volt okos ember, csak egy jó képességű, szorgalmas ember.

Egyébként pedig az ő élete, az ő döntése.

"Igen és egy férjnek mikkor adatik meg, hogy háztartásbeli lehessen."

Igazad van, egy férjnek nem nagyon adatik meg. De nem mindegy mi várja otthon, egy frusztrált nő, akinek a munkája mellett alig van ideje a gyerekre, a háztartásra és rá, vagy rendezett lakás, meleg vacsi, esti beszélgetés (anyukának még van ereje esténként kényeztetni), és a gyerekekre is van idő. 30 évesen láttam be én is, hogy a következő pár évemet a családra kellene szentelnem. Ez nem azt jelenti, hogy soha többet nem akarok dolgozni, tanulni fogok, amíg itthon vagyok, hogy ha folytatni szeretném, akkor találjak munkahelyet. De most a család lesz az első. A férjem teljesen egyetért. Épp a napokban mondta, hogy az elmúlt fél évben mennyivel kiegyensúlyozottabb lettem, és milyen jól megvagyunk (táppénzen vagyok terhesen).

14 éve dolgozom és beleuntam.

El lennék otthon is. Nem mondom, hogy örökre, de pár évig biztosan "kielégítene".

Nem attól leszek boldog, hogy a munkában elismernek, vagy mennyi pénzt keresek, hanem attól, hogy otthon ki, mi vár.

Szerintem teljesen érthető a testvéred viselkedése.

Folyamatosan változunk, korábban a munkában elért sikerek okoztak neki örömet, gondolom, a gyerekek után már máshogy látta a munkát és rájött, hogy már nem olyan fontos neki.