Nagyon szeretnek haztartasbeli lenni, de ferjem szerint csak unnam magam, es nem igazan akarna. Ti mit gondoltok rola?

Kedves Kérdező!

Én háztartásbeli lettem (pontosabban itthon dolgozom!), mióta megszülettek a gyerekeink...

Nagyon jó állásom volt a gyerekek születése előtt, hihetetlen pénzeket kerestem, de mindig is gyerekekre vágytam, ami nálunk sajnos csak 13 év küzdelem után jött össze.

Én is pont úgy voltam vele, mint te, hogy nem bébiszitternek vagy a nagymamáknak akartam szülni, szerettem volna ha meleg ebéddel várhatom haza őket az iskolából, nem kell napköziben "tárolni" őket, nem az utcán és a bevásárlóközpontokban szocializálódnak...

Szerencsére a férjem is nagyon jól keres, természetes volt neki is, hogy ithhon maradok. Igazából egy nagyon kellemes háttér őneki is a család, sokat jelent őneki is, hogy itthon mindent elintézek, neki már csak a nagyobb bevásárlás a gondja.

A gyerekeink már 21 és 22 évesek, én már évek óta itthon dolgozom, tehát a háztartás ugyanúgy rendben van, mintha csak ezt csinálnám, de mellette van olyan számítógépes munkám, amit nagyon szeretek csinálni. :-))

Én nem bántam meg, sőt ha mégegyszer születnék, ugyanígy csinálnám, nekem így kerek az életem!

Hidd el, hogy a háztartás, gyerekek, 24 órás szolgálat, ami elég fárasztó (sokkal több munka, mintha csak a munkahelyemre járnék be!)...

A "Spectrum Home" csatornán vagy egy olyan sorozat, hogy "A mamit akarom!"... Ebben a férfiak először leszólják a feleségük otthoni tevékenységét, aztán amikor egy hétvégére őnekik kell mindent intézni, akkor jönnek rá, hogy erre ők képtelenek!... A legtöbb férj kiborul, aztán a végén elismeri, hogy emberfeletti a felesége munkája!!!

Én is háztartásbeli vagyok.Gyesen vagyok 14 hónapos a lányom és 5 éves a fiam...

Én szeretek itthon lenni és a kicsiket rendezni...de van hogy elfog a vágy ,hogy végre dolgozhassak.Sajnos kisvárosba élünk sok munkahely nem nagyon van...szinte nincs is,főleg nem 2 gyerekes anyának.Párommal gondolkodunk a 3.babán.Szerencsére neki biztos és jó állása van.Az én kicsi pénzemmel elvagyunk....

Szintén vállalkozóként próbálkoztam ezzel. Egy évig még élveztem, utána kezdtem megkattanni. A fő gond az, hogy a gyerek akármilyen okos és aranyos, nem szellemi partner. Kamaszkortól már inkább, de akkor meg nincs értelme otthon maradni, hiszen ő is iskolában van, leckét ír, barátokhoz megy, a szülőkre már nem kíváncsi annyira.

A felnőttekkel történő kommunikáció nagyon fog hiányozni. Illetve a felnőtt kapcsolatokat leépíti, mert egyszerűen nincs miről beszélgetni. A gyerekkel kapcsolatos dolgokról én egész napos gyerekezés után már annyira nem akartam beszélgetni, "felnőtt" dolog meg nem történt velem.

A férjed szerint...kicsoda neked a férjed, A főnököd? Az apád? Az anyukád?

A férjed mondja meg, hogy te hogyan fogog magad érezni? És már tudja előre? Hűha! A lottószámokat a jövő hétre volna kedves megmondani?

Ha neked jó állásod van, szereted a munkád, szeretsz emberek között lenni, jól dolgozol, akkor csak azért hazavonolusz htb-zni, hogy a férjed irigysége ne tomboljon, hagyod alámosni és szép lassan szétolvadni az önbizalmadat, hogy "csak" hbt vagy, holott sokkal többet is TEHETNÉL ehelyett? (tévedés ne essék: a htb nagyon is értékes munka, de ha az ember ennél többet is tehet, akkor kevés)

Ha ezt teszed, akkor ne panaszkodj. A férjedet és a sorsodat is magad választottad magadnak.

És ha a kérdező férje nem keres annyit amiből lehetne tartani az eddigi életszinvonalat?

Azért nem mind1.

Én terhességgel együtt másfél évig voltam otthon,ha nincsenek a nagyszülők és párom hogy kimozdulhassak heti többször pár órára ,akkor megkattanok szerintem.Nekem kellett a felnőtt társaság,megzakkantam volna ha csak a játszótéren hallgatom a többi anyuka"jajj ennyit evett a gyerek,már kijött 2 foga" nyafogását.

3 gyerekünk van,háztartásbeli vagyok 5 éve és még leszek is egy ideig biztosan. otthoni munkát is lehet végezni ha akarsz,ha saját a céged,lehet benne olyan szereped,amit otthonról végezhetsz,napi 1-2 órában. de belevághatsz másba is. férjed nem tudom miért szól bele,a pénz miatt? nyilván mi is joban állnánk ha dolgoznék,de nem fontos,mert így is megélünk jól. és a legfontosabb h a gyerekekkel tudjak lenni,rendezni őket

nem bántam meg,pedig amikor otthagytam az állásom 240e volt a fizetésem,most meg gyesen vagyok. férjem sem bánja,sőt,örül h megvan a háttérországa,neki csak a munkájára kell figyelni,nincs rohanás,h na ki mikor melyik gyerekért rohan,ki mit intéz stb.

A férj kicsoda? hát ő a szülőtárs, aki szintén jót akar:)

ahogy jelenleg ismeri a feleségét, vannak kétségei:)

és miért ne lenne? hisz itt "puding próbája az evés". Van, aki jól érzi magát otthon, és van, aki borzalmasan,ép csak kibírja és hiába van a gyerekével, sokszor a gyereken csattan a feszültség...

szerintem szép dolgot szeretnél, próbáld ki:)