Mit tegyek, hogy háztartásbeli feleségként ne irigykedjek a karrieristább, sikeresebb nőkre?

20-as valszolónak : Nyílván nem milliókat, de többet mint a gyes, legalább 100-200 ezret, és ha abból nem egy kertes házat kell ellátnod, egy kissebb,egy embernek tökéletes lakást berendezhetsz szebben, a saját ízlésed szerint, egy kissebb lakás kevesebb energiát használ, a megspórolt pénzt költheted ruhára,parfümre,szórakozasra, jóval kevesebb benne a házimunka,nincs kerti munka, a fennmaradó időt fordíthatod magadra.Ha nem 3 kiscipőt meg 3 tornacipőt kell venned, akkor jut belőle egy drágább,márkás cipőre, ha nem kell 5 emberre főznöd naponta, hanem elég neked,hogy 15 perc alatt összedobsz egy kis salátát, akkor időt,energiát és pénzt spórolsz,amit költhetsz, ruhára,felreteheted nyaralásra,kozmetikusra, a fennmaradó időben sportolhatsz,művelődhetsz,dolgozhatsz.

Biztosan ezt is ki fogjátok fordítani,de nem azt mondom, hogy rossz dolog a család, de nyílván áldozatokat követel, és ezeket az áldozatokat ráértem volna később meghozni, nem maradtam volna le semmiről ha várok egy kicsit, es előbb munka,karrier,utana a család. Nem milliókról meg luxusról álmodozom(de ilyen takarekosabb,egyben kényelmesebb életmód mellett 15 év alatt simán összegyülik néhány millió, mégha költekezek akkor is,pláne ha külföldre megyek), csak arról, hogy én akarom irányitani az életemet,a saját kezembe kellett volna vennem és nem csak sodródni az árral.Biztosan jobban éreztem volan magam,jobb lett volna az életem ha egyetemre megyek, és a saját életemet élem egy darabig, de ezt család mellett már nem lehet megvalósítani. A karrierista nők meg meg tudják valósítani, hiába nem milliók forognak a kezükbe. Általánosítás nélkül azt látom, hogy a magasan iskolázott és egyedülálló nőknek jobb az életük, és anyagilag is jobban állnak.

És igen sokan udvarolnak nekik, mivel sokkal szebbek mint a családosok, vagy kevésbé iskolázott és így kevesebbet kereső nők, mivel az idejük és pénzük nagy részét magukra költik. Egyszer persze, hogy megöregednek, ki nem , de mi köze ennek a családhoz, karrierhez? A családos nők tán nem öregszenek meg? Az egy természetes folyamat és nincs benne semmi szégyen.

De mondjuk ha elkezdenék dolgozni,még egy azonos képzettségű és fizetésű nővel is hátrányban lennék, mert ha mondjuk 2-3-4 hónap alatt is összegyűjtögetnék magamnak 60-70 ezer ft-t, ha kijön egy váratlan számla, az egyik gyereknek elszakad a csizmája,az autóba kell venni valamit vagy mint most, jön az iskola,óvodakezedés, ilyen helyzetekben ha nekem van plusz 60-70 ezer forintom biztosan nem egy Jennifer Lopez taskára fogom kiadni, hanem a családra kell költeni.De az azonos fizetésű, viszont egyedülalló nő nyugodtan megveheti belőle a táskát ha összegyűjti rá, mert neki nincsenek ilyen problémái.

De ez csak egy pelda volt, ismétlem nemcsak az anyagi dolgok miatt, (persze ki nem akar ilyenek megengedni magának?), hanem a függetlenseg, önfejlesztés érzése miatt,hogy fontos és elismert legyek, hogy legyen massal is foglalkozni, ne csak házimunkával.Az is irigyseggel tölt el ha azt hallom ki mit tanult az egyetemen, milyen fontos beosztásban van, vagy hogy valaki milyen szenvedéllyel beszél a munkájáról, milyen sokat jelent neki hogy csinálhatja...Ilyenkor kissebbnek és kevesebbnek érzem magam náluk.Én is szívesen csinálnek valami fontosat, ami a hivatásom lehet, és nem olyan monoton,agysorvasztó mint a főzés,mosás. A drága cucvok csak ráadás, nem tudom miert kell fennakadni rajta, hogy megemlítettem.Egyszerűen rossz, hogy ezeket a tapasztalatokat, élményeket nem tudom bepótolni, mert mások 35 körül már a karrierjük csúcsán vagy a közelében vannak, én meg örülhetek ha valami asszisztensnek vagy titkárnőnek felvesznek,nem tudom behozni a lemaradasomat 1-2-3 ev alatt, de akik a karrierjükre koncentráltak alapíthatnak családot 2-3 év alatt,és eletük nagy részében azt csinálták amit szerettek,és élveztek,nem azt amit muszáj volt.Ennyi, nem az anyagiaknál kell leragadni, bár nem tagadom az is jó lenne.

Ez az ami fáj, hogy már elkéstem. Amúgy semmi öröm nincs benne hidd csak el. Csak kívülről tűnik idillinek,de marhára nem az. Családban is lehetsz magányos és érezheted magad egyedül ha senki nem ért meg, nem törődik az eérzéseiddel, és ha egyedül élsz is érezheted magad teljesnek ha elégedett vagy magaddal és olyan emberek vesznek körül, akik szeretnek és ŐSZINTÉN törődnek az érzéseiddel. Korántsem biztos, hogy ezek az emberek a férjed vagy a gyerekeid lesznek,sőt szinte biztos,hogy nem. Körül vagyok véve családdal, a szüleim és a férjem szülei is itt laknak a közelben mégsincs senki aki a végighalgatna és megérteni. Míg van olyan egyedülálló ismerősöm, akinek kapásból 4-5 embert tudok említeni akik meghallgatják,együttéreznek vele,vígasztalják ha szüksége lenne rá.

Tehát ha a magányodat akarod enyhíteni a lehető legrosszabb húzás ha családot alapítasz, mert az nem megoldás semmire. Lehet hogy most jó elképzelni, hogy milyen szépen, szereteben fogtok éldegélni a férjeddel meg a gyerekeddel, de azt is képzeld hozzá, hogy ha a férjed fáradtan és frusztráltan hazajön a munkából nem az lesz az elsö dolga, hogy végig hallgassa a "lelkizésedet", az ilyen boldog csalási utópiákban nem említeik, hogy a férjed hazajön a munkából,mogorván vacsorát kér, morgolódik,hogy főzhetted volna puhábbra, aztán lerúgja a cipőjét és megy tévézni, a gyereked reggeltől üvölt valami játékért amire nincs pénzed, már háromszor kitakaritottál utána, de megint felturja a szobát stb. Tapasztalt háziasszonyok tudnának még neked mesélni. Nem sok olyan életképet hallanál,amire irigy lennél. Persze nem lebeszélni akarlak, de gondold át jól, mert nahyon erős a társadalom manipulációja,hogy milyen jó feleségnek és anyának lenni, de a hátranyokról nem szól a fáma.