Szerintetek mért gondolja az emberek jó nagy része (mondjuk idősebbek között kevesebben) hogy Ő nagy dolgokra hívatott stb stb?

Akik nem a realitason belul mozognak sziplan csak nagykepuek. A tobbiek meg szerintem ugy sokkal konnyebb elni h n ezert meg azert vagyok a foldon, ezzel tobbek kozott csak magukat akarjak inspiralni,esetleg felvagni.

Talán mert... hasmenésük van?

Mostanában nagyon sokszor gondolom ezt. Aztán meg azon gondolkodom, hogy az önértékelésemmel vannak-e problémák. Az eredményeim és a képességeim alátámasztják ezt, viszont mi van, ha ezeket az eredményeket is csak én tartom nagy dolognak. Beszélgettem erről másokkal szerintük ahol épp tartok annál valóban többre vagyok hivatott, viszont a többhöz ezen a lépcsőn is fel kell előbb sétálni. Bonyolult ez. Azt hiszem a hasmenés az oka.

Engem az lep meg, ha valaki nem hiszi ezt. Nem nézek le senkit, egyszerűen nincs rá jobb szó: sablonéletet élnek, és nem tudom elképzelni, hogy erre vágynak.