Mesélnétek magatokról és az emberi kapcsolataitokról?

Jó fej srác lehetsz (a barátnő említése miatt gondolom, hogy az vagy)

kicsit talán túl "feminin" a mai skatulyázó, agyon szexualizált világnak. Csodálom, hogy nem írtad, hogy sokszor néznek melegnek, mert én is hasonló vagyok, és engem rendszeresen. Nincsenek is barátaim, csak külföldön, ahol még nem ilyen bulvárosan az emberek.

Hozzád hasonlóan próbálok írni magamról.

Engem is tartanak furának, szokatlannak. Egy barátom imádja ha mesélek neki a dolgaimról, mert ő szerinte teljesen máshogy látom a dolgokat, és nagyon érdekes.

Általában mindig a skála végén vagyok: Vagy nagyon bunkó, vagy nagyon imádnivaló, nagyon cuki, nagyon vicces, nagyon egoista.

Élőben az emberek 95% -a nagyon szeret és kedvel ettől függetlenül, interneten pedig csak az kedvel aki jobban megismer.

Közösségekben az emberek szoktak érdeklődni irántam, nem szoktam kezdeményezni nagyon, de ha valakit meg akarok ismerni akkor nagyon közvetlen vagyok, gyorsan megszoktak kedvelni.

Ha bulizok (tépek, részeg vagyok) akkor sokszor előfordul a konfliktus, részegen sírok és vigyázni kell rám, rohannak utánam, vagy volt amikor valakinek a torkát egy késsel el akartam vágni és nagy veszekedés lett belőle, a srác utána többé nem akarta hogy igyak többet. Vagy előfordult hogy a ház amiben buliztunk részegen fogtam magam és random kirohantam a kapun és elfutottam, és egyik haverom vette észre hogy eltűntem és futott utánam. (Csak azért futottam mert a srác dagi, és vicces ahogy fut.)

Amikor tépve bulizok akkor pedig nem annyira szoktak szeretni, mert mindenkit oltogatok és kiröhögök, vagy épp állandóan elfelejtem mit mond a másik.

A baráti társaságom hozzám nagyon közelálló emberekből áll, akikkel nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Selejt emberkéket nem szoktam magamhoz közel engedni semennyire. Ezek az emberek viszont mindig mellettem állnak, igazán szeretnek.

Ha valakin látom hogy gyerekesebb személyisége van, abból tudom hogy képtelen egy barátságot fenntartani, és nem akarok vele kezdeni semmit.

(Persze vannak ilyen haveri társaságot akikkel szórakozni járok, de ők velük nem gondolom komolyan)

A közel álló barátaimmal mi is pszichológiáról beszélünk legtöbbet, engem is az érdekel legjobban. Meg az életről, stb. Ebben hasonlítunk.

Nincs barátnőm nekem sem, nagyon távol állnak tőlem a lányok akikkel találkozom. (pl. cikinek érzik ha nem szexeltek 15 évesen, vagy csak hisztiznek apró dolgokkal kapcsolatban, képtelenek józanul gondolkodni.) Szóval én csak várok. Járni meg nem akarok ilyen agyhalottakkal, akik nem tudnak szeretni sem.

" Szóval az a valaki vagyok, aki zenélni, írni, filmezni szeretne."

Én is érdekelt vagyok ilyesmiben. Ebben is hasonlítunk.

Engem a spiritualitás érdekel.

Én is szeretek utazni.

Remélem megfelel a válaszom.

Én is világ életemben különc voltam. Mindenki furának és visszahúzódónak tart, ezért nehezen teszek szert új barátokra. Szerencsére ez engem nem igazán zavar, mert jobban szeretem, ha csak egy két ember vesz körül, akikkel mindenről értelmesen beszélgethetek, mint az üres fecsegést. Nagyobb közösségben inkább visszavonulok a saját kis világomba, vagy csak figyelem az embereket, de semmiképpen nem szoktam beszélgetést kezdeményezni. Ha egyedül a vagyok, akkor sem unatkozom, az agyam mindig kattog valamin, nem lehet leállítani.

A legjobb barátnőm is ugyanolyan fura, mint én, ezért nagyon megértjük egymást. Rajongunk a művészetekért, a pszichológiáért és a tudományokért (főleg az űrkutatásért). Ráadásul mindketten művészlelkek vagyunk, festünk, zenélünk, írunk, szóval tényleg nagyon sok közös van bennünk.

Barátom nincs, de inkább vagyok egyedül, mint olyannal, akit nem szeretek.

Az egyetemet mindenképpen be szeretném fejezni, de hogy azután milyen munkám lesz az még számomra is rejtély. Nagyon szeretem és tisztelem a természetet, ezért remélem, a munkámmal is hozzájárulhatok majd a védelméhez. Ehhez kapcsolódik az is, hogy vegetáriánus vagyok. Békében és harmóniában szeretnék élni, miközben nem ártok más élőlényeknek.