Sajnos észrevettem, hogy minden emberi kapcsolatomban alárendelem magam másoknak. Hogy tudnék ezen változtatni?

Nem szeretnék hosszas kisregényben kitérni a részletekre, lényeg, hogy apám elviselhetetlen természetű, önző, igazságtalan ember, aki mindig mindent jobban tud, és mivel még kénytelen vagyok vele együtt élni, sokszor inkább ráhagyom a dolgokat, és nyelek folyamatosan (ami nagyon fáj), mint hogy beleálljak a konfliktusba és még jobban felbőszítsem, és ezzel gyakorlatilag élhetetlenné tegyem az életem. A másik, hogy most alakul egy kapcsolatom, de sajnos a pasi nagyon sokat dolgozik, és ritkán tudunk találkozni, ami számomra abszolút nem kielégítő. Ami még zavaró, hogy egyébként sok programot tervezünk, amik kb 50-50 százalékban vagy megvalósulnak, vagy nem, és igencsak bosszantó, amikor közvetlenül a találkozó előtt derül ki, hogy máshogy alakult a napja(általában munkából kifolyólag, sajnos olyan melója van, hogy nem tudja pontosan, mikor végez)..én meg utolsó pillanatban már nem feltétlenül tudok magamnak új programot csinálni, és így el van cseszve az estém. Ahelyett, hogy ezeket megpróbálnám vele megbeszélni, azt érzem, hogy ráhagyok mindent, és elnézek mindent, holott nagyon kiakaszt. Pedig szerintem ő pont egy olyan személyiség, akivel ezt szépen kultúráltan meg lehetne beszélni, és valószínűleg meg is értené. Mégis az van bennem (szerelmi kapcsolatoknál mindig), hogy túlságosan félek az illető elvesztésétől, és inkább a saját igényeimet nyomom el, nehogy elveszítsem, mint sem hogy kiálljak magamért, és felvállaljam az egyébként alapvető dolgokat, amikre szükség lenne. Ez miért alakulhatott ki bennem, és hogyan tudnék rajta változtatni??