Mi a jó döntés ilyen helyzetben? (A kérdés összetett)

" rájön, hogy mi a delikvens legfőbb gondja, amit ő természetesen 100%-osan tagad, és tovább él úgy, mintha mi sem történt volna."

Olyan nem tudsz segíteni, aki azt hiszi nem szorul segítségre, és nem akarja a segítséged.

Ha kötődsz hozzá és segíteni akarsz, a nyílt kártyás választás csak rontani fog a helyzeten, és ha olyanon segítesz aki nem kéri a segítséged, magadat fogod szivatni.

A legjobb döntés ebben a helyzetben, hogy őt rávezeted arra, hogy neki nagy problémája van, rávezeted dolgokra, hogy kíváncsibb legyen saját problémájával kapcsolatban, olyan kérdéseket teszel fel neki ami felhívja a figyelmét erre és gondolkodik rajta. Ez a legjobb megoldás/Jó döntés.

Ha viszont az illetőt lehetetlen rávezetni erre, és nem kéri a segítséged egyáltalán, hagyd, várd meg míg kéri a segítséged.

Ez annyira általános leírása a helyzetnek, hogy valójában nem lehet hozzáfűzni szinte semmit.

Nem írod, hogy az élethelyzete rossz-e az illetőnek, vagy a gondolkodásában vannak hibák, paranoiás, esetleg ön vagy/és közveszélyes, vagy csak simán önsorsrontó.

Ha cselekvőképes, beszámítható emberről van szó, akkor nyíltan el kell neki mondani, hogy te hogy látod, szerinted hová vezet az, ahogy él/gondolkozik, ebből egy párbeszéd alakul ki, ami mindkét felet további gondolkodásra ösztönzi, és abból valami jó kisülhet.

Ha notóriusan ellöki a segítő kezet, akkor nincs mit tenni, választhatod azt, hogy elmondod, mit gondolsz, és kilépsz ebből a helyzetből; hátralépsz egy lépést (de tudatosítod benne, hogy ha segítséget kér, akkor te ott vagy); esetleg asszisztálsz neki.

Ha szerelmes vagy belé, akkor szintén nehéz a döntés, mert mindenképpen megterhelő neked (mivel hazugságnak tartom, hogy a szerelem minden problémát legyőz és hasonló közhelyek, ezért ebben az esetben észszerűnek -- hahaha szerelem és észszerűség -- az tűnik, ha kilépsz).

"De mindkét esetben elutasítják a mi álláspontunkat, meg sem hallgatják az érveinket, „jaj, mit tudtok ti erről?!”, stb. és hajtják tovább a saját mantráikat."

Akkor annyit tehetsz, hogy elmondod, te mit gondolsz (gondolom mások is ezt teszik), és ennyi. Az életükért ők a felelősek, te elmondtad, hogy szerinted (SZERINTED) zsákutcában járnak, nem értesz egyet velük. És pont. Rossz látni? Igen. De ha erőlteted, valószínűleg csak berágnak rád.

Az első esetben nem tudom, mi a teendő, de, mint írtam, az ő élete. Igazából azt nehéz megállni, hogy a szerelmes fél ne akarjon túl sokat/még annál is többet tenni a másik félért. Nem hiába mondják, hogy a szerelem öl, butít és nyomorba dönt.

A második esetben viszont szerintem egyértelműen az a helyes, ha elmondod, hogy mit gondolsz, megvitatjátok, aztán döntsenek a legjobb belátásuk szerint. Rengeteg (és még annál is több) hasonló kapcsolat van. Ha nem ölik egymást a kapcsolatban, és ha nekik ez így jó, akkor igazából nincs mit tenned. Mondjuk ilyen kapcsolatra gyereket nem vállalnék, mert azt a gyereket fel kell nevelni, és ha később rájönnek, hogy elrontották az életüket, sajnos már magukon kívül még egy ember életét feldúlják.