Hogyan változnának a magyar emebrek, ha megszűnne az anyagi problémájuk?

A magyar embernek mindig lesz anyagi problémája - az általánosan rossz fizetésektől elvonatkoztatva is.

Amit elért egyszer, azt automatikusan járandóságként kezeli és ha x összeg a keresete, akkor az x-et fikázza, - onnantól neki mindig az x+1-en fog járni az agya. Ismerek olyan embert, aki HAVI SZINTEN (!) 650 (!) EZRET (!) visz haza és sajnál magától a munkahelyen egy gépi kávét, - mert "éheznek otthon a gyerekek"... A párja persze hallani sem akar arról, hogy elmenjen dolgozni, - inkább ellene még egy kölyköt, csak munka ne érje a kezét! Szóval ez így működik kies hazánkban!

Mindenképpen pozitív irányba változnának!

Megszűnne a frusztrációjuk, a tehetetlenség érzésük, alaposan csökkenne a stressz, nyugodtabban aludnának. A fiatalok közül nem akarna mindenki külföldre költözni. A munkavállaló emberek végre elgondolkodhatnának hó végén, hogy étterembe menjenek-e, vagy moziba, mivel megengedhetnék maguknak, és nem azon agyalnának, hogy hogyan jönnek ki hó végéig. A magyar emberek továbbá nagyobb hajlandóságot mutatnának a gyerekvállalásra, mivel lenne anyagi fedezetük a születendő gyermek jólétének a finanszírozására. Az idegességből eredő betegségek tekintélyes része megszűnne, mivel nem görcsölnének az emberek a megélhetésen.

Soha ne higgy azoknak, akik szerint nem változna semmi! Ezt csak a gazdagok mondják, akiknek tökéletesen megfelel a jelenlegi állapot.

Nagyon hangzatos lenne azt állítani, hogy nem szűnne meg, de úgy gondolom, hogy igenis nagyon megváltozna az átlag viselkedése + irányba, ha nem kellene aggódni a jövő miatt.

Nem jó dolog összehasonlítgatni a mai és a 20-30 évvel ez előtti állapotokat, más szelek fújtak. De állítom, az emberek sokkal barátságosabbak voltak nagy általánosságban még a 90-es években, illetve a 2000-es évek közepén.

Ha az anyagi biztonságot veszem alapul, akár a különböző országrészek között is érzem a különbséget az emberek hangulatában, mentalitásában. Ahol felnőttem, abban a városban mindig volt munkalehetőség, ha valahol leépítettek, mentél a másikba. Az emberek nagy része közösségi életet él a mai napig, ha van rendezvény mindig sokan vannak, egy-egy fesztiválra még az elszakadt rokonok is lejönnek. Nyitottak az emberek, pedig a lakosság háromnegyede "gyüttment".

Ahol most élek, Pest mellett, az emberek nem is nagyon ismernek senkit, aki nem az utcájukban lakik, sőt. Bezárkózott életet élnek, a gyerekeket bezsuppolják a kocsiba reggel, este meg ki. Érdektelenek, egy-egy rendezvényen annyian sincsenek, mint az én szülővárosomban pedig többszöröse a lakosságszám. Nem ismernek senkit, így mindenki fél a betörésektől, még a riasztót is beriasztózzák, vagy gyilokkutyákat tartanak. Sok csóró ember lakik romos házakban,albérletekben. Hiába van sok álláslehetőség, sz"rul fizetnek a legtöbb helyen, talán mert a nagy masszából mindig van egy-két rászoruló, aki annyiért is elvállalja a melót. Szóval látom a különbséget a viszonylagos anyagi biztonságban élő emberek, és a levegőben lógók között.