Nem undorító ez a mit tett le az asztalra szöveg?

Minek kell a másikat számon kérni, hogy mit ért el az életben? Alapból, hogy az ember megszületett már azzal letett valamit az asztalra a puszta létével. Egy párszor éreztették ezt velem, holott én folyamatosan képezem magam csak nem húzok belőle anyagi hasznot, hanem egyre inkább nyitok a világ felé, egyre több minden érdekel engem a közélettől kezdve a politikáig. De a tömegembernek az számít, hogy milyen anyagi hasznot húzok belőle, milyen végzettsége, munkája van a másiknak, hogy majd később legyen egy kocsija, majd egy menő selfie képet feltegyen facebookra a kocsijáról, mikor épp megy edzeni. Nem vagyok irigy távol áll tőlem ez a magamutogatás. Ez titeket nem idegesít? Mit éreztek akkor mikor ezt éreztetitek a másikkal? Mert erre is kíváncsi vagyok.