Nem undorító ez a mit tett le az asztalra szöveg?

Kérdezz meg egy olyan munkáltatót akit megbecsülsz, arról hogy "mit érdemes letenni az asztalra?"

Esetleg nézz utána az AMA-juknak vagy kérdezz ott te is. A selfit meg elég sokan dobhatnák a kukába, főleg ha önéletrajzba mellékelve van, mert van olyan is, aki annyira hülye.

"Ezt rendszeresen olyanok hangoztatják, akik olyan dolgot "tettek le az asztalra" ami miatt inkább szégyenkezniük kéne, de ők magukban pozitív teljesítménynek könyvelik el."

Erre mondják, hogy inkább legyen az asztalom szegényes, minthogy teli legyen sz*rva...:D

Abban igazad van, hogy senkinek nincs joga számonkérni, hogy te mit értél el az életben.

Viszont azzal a gondolkodással, ami a kifejtésből jött le számomra, már vigyáznod kell, és ezt nem nagyképűségből, hanem jó tanácsként írom.

Sajnos ez a világ olyan irányba megy, hogy ha fiatalon, huszonévesen nem tűzöl ki magad elé egy olyan pályát, aminek során anyagi biztonságot is szerzel, akkor nagy eséllyel beszívod, mire negyven leszel. Azaz kénytelen vagy "letenni valamit az asztalra", különben olyan hátrányba kerülsz akkorra, amikor már nagyon nehéz lesz nulláról, vagy nagyon kevésből felépíteni az életed, amit nem kívánsz senkinek, nem hogy magadnak.

Nem mindig volt ez így, de manapság már küzdeni kell, hogy egy emberhez méltó életszínvonalat fenn tudj tartani. Amikor fiatal voltam, én is belestem abba a hibába, hogy olyannyira elítéltem azt az anyagias értékrendet, amiről te is írsz, hogy eldöntöttem, annak fogok élni, amit szeretek, én nem fogok gyárban robizni, de nem gyötröm magam a nyelvvizsgák halmozásával sem, inkább egy arany középutat választok. Jó lesz nekem egy kicsi házikó, még autó sem kell. Csak annak éljek, amit szeretek.

Hát mondanom sem kell, elteltek a hasznos évek, igaz, gyomorfekélyem sem lett az idegeskedéstől, de be kellett látnom néhány pofára esés után , hogy muszáj versenyképesnek lennem. Kell autó, kell jó fizetés, még akkor is, ha olyan a munka, hogy a hátam közepére se kívánom, mert egyszerűen nem tudom felnevelni a gyerekeimet. Ma már nem elég csak megszületni, azt csinálni, amit szeret az ember, mert akár elvei vannak... kénytelen vagy anyagi hasznot húzni a befektetett munkából, mert ha nem, akkor kihasználnak, vagy lemaradsz.

Persze ma sem mondom, és élek úgy, hogy a pénz az isten, de igenis fontos, hogy főleg olyan dolgokba feccöljek energiát, amiből előbb-utóbb anyagi hasznom is lesz. Kocsink ma már kettő is van, igaz, nem fészbúk-kompatibilisek, de sose raktam még fel egy képet se a fészbúkre, nem hogy szelfit. :)