Volt önvagdosók, mi jut eszetekbe, ha a régi vagdosásaitok nyomait nézitek?

Hogy nem gondoltam volna, hogy felnőtt koromban is látszani fognak azok a hegek. Sokkal szebb lenne a karom nélkülük.

Meg az szokott még eszembe jutni, hogy mit mondjak, mitől vannak rajtam azok a sebek, ha esetleg rákérdeznének (volt már rá példa).

Meg az, hogy mennyire elcseszett életem és/vagy személyiségem van, és hogy milyen korán az lett... És hogy nem tudom, leszek-e valaha is normális ember.

26N

Én ugyan nem vagdostam magamat, hanem a falat ütöttem, de ennek is nyoma maradt, habár ez persze enyhébb kategória.

Én utólag jöttem rá, hogy ezt csak azért csináltam, mert egy kis figyelmet szerettem volna kapni másoktól, attól függetlenül, hogy elég sok dolgon mentem keresztül azokban a hónapokban.

Hülyeség volt az egész. Ne bántsátok magatokat.

Igazából nekem szinte már fel sem tűnik mikor az alkaromat, a mellkasomat, vagy a csuklómat nézem. Mármint látszani látszik, némelyik nagyon is, de nem törődök vele.

Megszoktam, eszembe se jut külön foglalkozni vele.

De ha épp kicsit hosszabb ideig semmi máson nem jár az agyam, akkor feltűnik persze és van hogy beugranak elmosódott, zavaros emlékek.

Elsőnek mindig a pszichiátria ugrik be, ahol csináltam. Utálom az életem azon periódusát, szóval el is hesegetem ezeket az emlékeket.

Aztán meg élek tovább, mégis mit csináljak? Eltelt 3 év azóta, az több mint 1000 nap, baromira nem fogok 1000. vagy 10 000. hegemre pillantásnál is heves érzelmi hullámokat vagy felkavaró gondolatokat megélni. Én már lezártam azt a részt, az már nincs, azzal én már nem foglalkozom. Ha csak felsejlik bárki is a múltból azt nem létezettnek könyvelem el magamban, esetleg a belső hangom még egy "nyomorult féreg" jelzőt hozzátesz, aztán szépen el is van hesegetve minden. De ilyenek is max akkor jutnak eszembe ha amúgy is magam alatt vagyok, és épp filozofálok.

Egyébként egy kellemes sétán, vagy jó társaságban eszembe se jut semmi ilyesmi.

Néha még eszembe jut hányféleképpen hazudtam már a hegekről.

Volt hogy azt mondtam 14 évesen biciklivel elcsúsztam a kavicsos aszfalton, és a szalagkorlát felvágta.

Volt hogy azt hazudtam hogy nyílt csonttörés, és így hegyesedett be.

Volt hogy azt mondtam munkahelyi baleset volt.

Elég sokat hazudok a múltammal kapcsolatban, de ezt a saját és a környezetem védelmében teszem.

Úristen, pont ma néztem a kezemen az 5 nagy vágás nyomát, ami még 10 év után is látszik, és gondolkodtam rajta, hogy miért tettem..

Ezt azóta sem tudom..

Az jutott eszembe kb róla, hogy legszívesebben újra megtenném most.

Én is csak egyet érteni tudok az előttem válaszolóval.Kimondhatatlanul örülök hogy minden nap felkelek.

És vissza gondolva hatalmas őrültség volt,rettenetesen megbántam.Soha ne bántsátok magatokat!