Ti mit gondoltok arról, mikor egy mai előadó elővesz egy régi slágert és átdolgozza, kicsit megváltoztatva?

Ezekkel ugyanaz a bajom, mint az időnként újraforgatott, rebootolt filmekkel és sorozatokkal.

Az üzlet és a pénz elrontja az egészet. Azért csinálják ezt, mert ami már egyszer sikeres volt, az újra az lesz. Új, merész ötletek már nem nagyon születnek. Mindig a régi szaloncukrot akasztják a fára, csak újracsomagolva.

Az embert kialakulása óta elkíséri mindenhová a zene vagy egyéb, többnyire rituális zajongások. Sajnos az emberi fül csak egy meghatározott frekvenciatartományban megszólaltatott hangot képes meghallani úgy, ahogy kiadni is. A korok, divatok, ill. zenei irányzatok folyamatosan váltották egymást az ember és a zene együttléte óta, - megannyi ember írta meg a legkülönfélébb hangzás-, ill. ütemvilágú zenéket, dalokat.

Sajnos az ember már olyan régóta foglalkozik a zenével, hogy egyre inkább nehezebb olyan dalokat, hangsorokat kreálnia, amit az emberek többsége újként tud értelmezni, elfogadni, ugyanakkor az emberi agy is képes el-, befogadni azt kellemes mivolta miatt. És itt a kör be is zárult!

Lehet akármilyen tehetséges manapság egy zeneszerző, vannak olyan láthatatlan vonalak, amelyek határokat szabnak, lényegében már nem nagyon lehet olyan dallamokat írni, amelyre ne mutatna rá valaki, hogy ezt - vagy nagyon hasonlót - már hallottam a(z) y együttestől, de hasonlít egy kicsit a z együttes c lemeze, első dalára is.

Ez végül is abba az irányba mutat, hogy a dalok a népszerűségüket egyre inkább a mondanivalójukkal fogják kivívni, holott a dalok témái is eléggé sablonosak szoktak lenni.

Szerelem, élet, halál, emberi sorsok zippelve, - aztán lényegében ki is merültek a dalok témakörét szolgáltató aktualitások. - Ezért néztek sokan bután anno, a KFT Együttesre, mert a dalaik mindenféle baromságról szóltak, csak a sablonokat irtották ki a dalok témaköréből.

- Szerintem ez egy nagyon is tudatos tevékenység volt a részükről, ami be is jött nekik - és nem érdemtelenül.

A zene emberi szükséglet a mai napig: sok embert motivál, megnyugtat, inspirál, sőt, gyógyítanak is általa számos esetben! Ugyanakkor lényegében már csak a hangszereléssel és az ütős, közérthető szöveggel lehet/érdemes nyilvánosság elé állni, - ellenkező esetben csak kiegészítő hobbyvá válik a zenélés a zenészek részéről, nem pedig megélhetési forrássá.

30 éves koromig amatőr zenész voltam, aki számos ilyen-olyan fellépésen vett részt. Már a zenei pélyafutásom alatt érezhetőek voltak a jelenségek, ami miatt egyre nehezebb megírni egy-egy jó dalt. Sokan azonban csak megélni szeretnének a zenéből, eszük ágában sincs arra törekedni, amire annak idején tudatosan törekedtem - többed magammal: új értékeket, életérzéseket adni a közönségnek.

Nem szeretem a feldolgozásokat. Annak fényében meg mégúgy sem, hogy a már megírt és hivatalosan levédett dalokat adják-veszik egymás között a zenészek, mint disznót a hétvégi vásárban. Gyomorforgató - számomra!

Megvetem azokat is akik eladják a - már elő-, ill. kiadott - dalaikat, és azokat is, akik lusták valami újjal próbálkozni, mondanivalót adni a saját maguk által megírt dalaiknak, és inkább fizetnek (praktikumból).

Volt már arra példa, hogy megírtam egy-egy dalszöveget és odaadtam annak, aki boldogan játssza azt a mai napig, - nekem elég annyi, hogy tetszik valakinek a dalszövegem és hajlandó is előadni azt megzenésítve, - én ezt megtiszteltetésként élem meg, nemhogy pénzt kérnék érte!

Nevetséges!

Igen, számítottam rá, hogy leginkább negatív, lehurrogó válaszokat fogok olvasni. Pedig én nem látom olyan drasztikusan a helyzetet.

A feldolgozások remek lehetőséget adnak arra, hogy régi, feledésbe merült dalokat újra a nagyközönség elé tárjunk és így egy új generáció ismerje meg őket, ezzel is öregbítve a hírüket.

Amikor általában a feldolgozott dalok nagy része született, akkor még nem igazán volt fejlett a stúdiótechnika, ezért van az, hogy az igazán régi zeneszámok már kissé kopottas, tompa hangzásúak és a mai generáció közül már nem igazán hallgatja őket senki. Többek között ezt a csorbát is ki lehet küszöbölni egy-egy feldolgozással, mai köntösbe bújtatással.

De akkor is jól tud jönni egy feldolgozás, ha például egy előadó már hosszú évek, évtizedek óta inaktív és amikor a neve már komolyan kezd kimenni a köztudatból, akkor az egyik dalának feldolgozásával könnyedén vissza lehet idézni őt az emberek emlékezetébe.

Én a feldolgozások jelentőségét akkor fogtam fel igazán, miután megismerkedtem a Zorall zenekarral. Azelőtt, ha azt mondták volna nekem, hogy én egyszer Szanditól a Tinédzser L'amour-t, vagy Szécsi Páltól a Gedeon bácsit fogom énekelni a zuhany alatt, hát akkor biztos, hogy ott helyben a képébe röhögök! De amint meghallgattam a "zorrallosított" átdolgozásukat, rögtön beleszerettem mindkét dalba. Utána persze lecsekkoltam az eredeti változatukat is, és hát azok nem igazán voltak az én világom, viszont a feldolgozott verziójukat még mindig imádom, és ezzel nem csak én vagyok így, hanem a mai generációból még rengetegen: ott voltam már jó néhány Zorall koncerten, amikor a tizen -és huszonéves emberek együtt énekelték Uhrin Benedektől a Rebeka c. dalt, és kétlem, hogy az eredeti verzió lopta be magát a szívükbe.

Szóval ilyen szempontból is fel lehet fogni a dolgot, nem kell egyből fröcsögni mindenre, ami új.

Önmagában ha feldolgoznak egy dalt, azzal nincs baj.

Én azt nem szeretem, amikor totálisan ötlettelen, idióta módon teszik.

Példa: Whitney Houstonnak volt egy száma 1998 körül, a "My Love Is Your Love". Ebben volt egy olyan sor, hogy "as long as I got you, babe". Hogy írnak menő számot 2014-ben: vedd ezt az 1 sort ebből a dalból, ismételd el harmincszor, tégy alá valami tuc-tuc ritmust és kész az új dal.

https://www.youtube.com/watch?v=FHCYHldJi_g

Most nem találom az előadókat, de ugyanezt megcsinálták mások egy Michael Jackson- és egy Boney M-számmal is, és mindet agyonjátszotta a rádió, mintha valami marha nagy számok lennének.

De vannak jól sikerült feldolgozások is, sokszor híresebbek az eredetinél. Pl. nemrég tudtam csak meg, hogy a "Girls Just Wanna Have Fun" eredetileg nem Cyndi Lauper száma volt, hanem egy férfi énekesé, és mindkettő tetszik, ezenkívül Emilie Autumn feldolgozásában is. Mindhárom énekes teljesen mást hoz ki belőle, pedig a szöveg majdnem ugyanaz.