Ti mit gondoltok arról, mikor egy mai előadó elővesz egy régi slágert és átdolgozza, kicsit megváltoztatva?

"Lehet akármilyen tehetséges manapság egy zeneszerző, vannak olyan láthatatlan vonalak, amelyek határokat szabnak, lényegében már nem nagyon lehet olyan dallamokat írni, amelyre ne mutatna rá valaki, hogy ezt - vagy nagyon hasonlót - már hallottam a(z) y együttestől, de hasonlít egy kicsit a z együttes c lemeze, első dalára is. "

Én nem erről beszéltem. Nem hasonlóságról van szó.

8-as, szerintem nagyon sok dalnak van nagyon jó, frappáns szövege, persze nem biztos, hogy a legismertebbeknek, vagy hogy azokról a nyelvekről van szó, amiket a többség beszél. Nagyon sokan lefordítanak magyarra dalokat, és azt mondják, gagyi, pedig csak magyartalan a fordítás.

9-esnek: igen, ez is egy érdekes szempont. Vannak előadók, akik sok éves karrier után saját dalaikat dolgozzák fel. Az ilyennel nincs bajom, meg van, amikor jobb a koncertverzió, mint a lemezen lévő. És vannak olyan feldolgozások, amik jók, pl. nekem jobban tetszik a Rufus Wainwright-féle Hallelujah a Cohen-félénél. Amit a régi felvételek minőségéről írsz, az is igaz. De pl. a fent említett feldolgozást én másmilyennek tekintem, mint amiket kritizáltam. Az egyértelműen feldolgozás, nem tett hozzá plusz szöveget, nem tett bele rapet, nem változtatta meg. Elénekelte, és a saját stílusát vitte bele. Nehéz ezt megfogalmazni, de van, amikor a szerző UGYANAZT énekli, mint az eredeti, és mégis az ő személyisége, stílusa van benne, kicsit más a dolog. Pl. a Wainwright-féle Hallelujah igazából semmiben sem különbözik a Leonard Cohen-félétől, de nekem jobban tetszik, hangulata vagy valami ilyesmi miatt. De abban semmi művészt nem látok, mikor egyedül a fülbemászó refrént veszik át.

A Zorallnak csak a nevét hallottam, de a Manic Street Preachers ugyanezt megcsinálta az Umbrellával (ugyebár eredetileg Rihanna), azt én is szeretem. De ott is inkább egyfajta punk/pop-rock lett a dalból, meg vicces tőlük, tehát a más stílus érvényesült, mint a Halleljuah esetében, nem az, mint Madonnánál a Hang up vagy melyik dalában, hogy megvett egy ritmust. És ott nem az van, amit a 8-as írt, hogy emlékeztet, hanem az konkrétan az ABA.

Igen, a 10-essel is egyetértek. „Mindhárom énekes teljesen mást hoz ki belőle, pedig a szöveg majdnem ugyanaz.” Na ez az, erről beszélek!

Én mondjuk a „sima” feldolgozásokkal úgy vagyok, hogy többségében azokat se szoktam szeretni, de azokat nem tartom rossznak, csak sokszor az eredetihez ragaszkodom (vagy ahhoz, amelyiket annak hiszem, amelyiket először ismertem meg). De itt tudom, hogy ez az én szubjektív álláspontom, nem művészeti kérdés.