Úgy érzem kezdek belebolondulni ezekbe (? )

# 10

Nem kedves kérdező...

Most már battatnak is mindenhogyan...bocs, de utólag "írod ki"...Óz vagyok én szerinted a varázsló, hogy tudjam???

Nem rám kell haragudnod, hanem a lusta magadra, mert hagyod magad, hogy ezt tegyék veled.

Nem kell minden napon boldognak lenni és nem is lehet, de ha nem is teszel érte, nem is állsz ki magadért, akkor mi a fenét vársz az élettől és még itt az üzenetektől?

Ezen gondolkozzál el és ne a kifogásokon, amit visszadobhatsz sajnáltatva magadat;)

A gyerekeknél meg ismét utólag állsz elő egy mesével megtámadva...na, jól megsajnáltalak ezért...megint csak a kifogás-rinya, de nem az előrelépés, mert az fárasztó.

Örök igazság: Azt battatják, akit lehet. Ezen nincs mit magyarázni.Hagyod magad? Igen, mert erről siránkozol.Teszel valamit ellene? Nem!

Megkaptad a megfelelő tanácsot? Igen! Lesz@rod? Igen...., akkor mit vársz az élettől, amikor így csak a réginek lesz a folytatása és nem egy normálisnak elkezdése.

Nem is értem azt, hogy valakinek a nehézségeit hogy lehet összekötni az életkorával. Vannak olyan 5-6 éves gyerekek is, akiknek sokkal több gondjuk van, mint egy 40 éves felnőttnek! Látszik, hogy az, aki így lehordja a másikat az se tudja mi az a mentális betegség. A depresszió nem az, amikor szomorú vagyok és csak az életnek a napos oldalát kéne néznem, hanem egy igenis nagyon komoly betegség! Valaki nem választja, hanem egyszerűen az lesz, nagyon gyakran függetlenül a helyzetétől (gondolok itt anyagiakra, családi háttérre, stb.), mivel egy depressziós embernek az agyának egyes területei gyengébben működnek. Hozzáteszem, hogy a (leginkább gyermekkori) traumáktól is kialakulhat, mint pl. a kérdezőnél. A gyógyszerek meg csak egy lapáttal tudnak rátenni, hiszen nagyon sok bonyodalom van a megfelelő gyógyszer és adag kiválasztásával. De ami a legsúlyosabb egy ilyen betegségben szenvedő embernek, az a többi ember köpködése! Undorítónak találom, hogy valaki segítségért nyújtja a kezét, de hiába, mert rátaposnak! Ma már mindent kezdünk elfogadni, csak azt nem, ha valaki segítséget kér. Bár valamilyen szinten megértem a 9. válaszolót, hiszen rengeteg olyan ember van, aki olyan, mint ahogyan ő leírta, de én találomra nem ítélnék csak úgy el valakit, főleg nem úgy, hogy az illető konkrétan megindokolta a betegségének a tárgyát. Az meg hogy ingyenélő nem tudom honnan derül ki az írásból, de hozzá is teszem, hogy 18 éves kor az az idő amikor valaki rendesen dolgozhat (diákmunkát leszámítva). De azért elég vicces, hogy az elején az a baj, hogy "kis pisis 17 éves" utána meg az, hogy nem dolgozik... na mindegy. Az meg, hogy valaki utálja a gyerekeket nem egy egyedi eset.

Esetleg nem próbáltál meg más pszichiátert/pszichológust felkeresni?

Nincs benned szeretet, ezért káosz belül, káosz kivül. Ha van benned szeretet (van), ha megéled, ha megkeresed magadban a szetetetet, és hagyod, hogy elárasszon.

Teljesen megváltozik a nézőpontod. Az egy erő, amiről beszélek. Egészen minimálisra tehető, hogy az olyan embert támadják, akiben van szeretet, de ha mégis, akkor sem zuhansz meg, mert erő van benned. És együttérzel azokkal, akik szóval bántanak.

Mégegyszer leírom, önutálatod miatt támadnak folyamatosan.

# 13

Úgy lehet összekötni az életkorral, hogy az esetek jelentős részében a korosabb illető többet látott, többet élt meg és érzelmileg is sokkal jobban képes feldolgozni eseményeket-behatásokat, mind fizika vagy mást.

Hosszú rizsába nem kezdek számodra, de te meg nem érted meg a soraimat vagy csak lusta vagy és tudálékosságot szeretnél villogtatni.A "betegnek" tovább kell látnia az orránál, így megérti azt, hogy nem csak annyi az élet, amit lát vagy tapasztal, hanem több és jobb is lehet, ha tesz érte.

# 12

Talán fejtsd ki bővebben a dolgokat ( akár privátban ), mert találgatások után csak dobálóztál eddig.Ne fussunk felesleges köröket...minek.

Mindenki csak egy ember, mindenkinek vannak hibái, mindenkire lehet hatni a megfelelő fellépéssel csak tudni-érezni kell, mikor, milyen helyzetben, kihez és melyik jó.

Ami kell az csak önbecsülés, önuralom, megfontoltság, határozottság.Ezekből gyengén állhatsz kicsit tény, de mindegyik fejleszthető, ami csak rajtad áll.

Nem dühvel és indulattal kell megoldanod, azokat ki kell adnod magadból akár az említett mezőn vagy egy roncstelepen kalapáccsal kezedben egy halom ócskavason, aztán kezd felépíteni-megerősíteni személyiségedet újra.

Mára ennyi...

Ez egy nagyon nehéz probléma, hasonló cipőben járunk. Én is gyűlölöm a gyerekeket csak annyi a külömbség hogy szeretnék egy kisfiút (véletlen sem lányt) akit megnevelhetem hogy NORMÁLIS, TISZTESSÉGES FÉRFI váljon belőle. Étkezési zavaraim nekem is voltak/vannak és utálom a menstruációmat. Viszont minden megváltozott amikor lett egy kutyám. Sokat tud segíteni. A kutyák sokkal többet érnek mint az emberek. Nem pofáznak vissza, nem köcsögök, nem rib_ancok, őszinték, feltétel nélkül szeretnek, nem kritizálnak, cserébe csak víz meg kaja kell nekik, ha nagyobb testű akkor még egy kert.

Sok sikert a gyógyuláshoz :)

# 17

Veled csak annyi bajom, hogy "rugdosódtál"...minek???

Az orvosi állapotát-súlyosságát te sem ismered, ezért így egyből gyógyszerezni meg marhaság valakit és sokkal bölcsebb természetes módon elérni a gyógyulást, mint hülyére bogyózva-függővé válva.

Lehet érzelmileg érettebb egy fiatal és ez nem vitás, de annyira nem, hogy bármit fel tudjon dolgozni magában segítség nélkül.Fizikai behatást meg korához képest jobbára, hiszen ott nem tud előrébb járni.

Igazából keveset mesélt az "alany", így tele feltételezéssel a válaszok és marhaság egymást battatni..ugye?

Lényegében, neki kell magáért tenni, ez biztos.A többit a nem "hallott" dolgok határozzák meg. Hiszen néma gyereken sem tud a saját anyja sem segíteni ugye.