Mit kezdhetnék magammal?

26 éves férfi vagyok, de egyszerűen nem tudok megfelelni a szüleim követelményeinek. Tudni kell a szüleimről azt, hogy édesapám szívsebészként dolgozik, édesanyám pedig az egyik magyarországi egyetemen angolt oktat, így eléggé magasra tették a mércét, de úgy veszem észre, hogy már ők is kezdenek lemondani rólam. De az a helyzet, magamon is érzem, hogy egyszerűen hülye vagyok. Nem tudok eredményesen tanulni, jelenleg OKJ-s szakmát tanulnék, mert nincsen szakmám, ahhoz képest, hogy édesanyám folyékonyan beszél angolul, én még alapfokon sem beszélem, de nem is érdekel. Az orvoslás teljesen hidegen hagy, buta is vagyok hozzá, de arról már amúgy is lekéstem. Igazából csak vagyok, édesanyámékkal élek, főképp ők tartanak el, de nekem így kényelmes is. Úgy képzelem el, hogy míg élnek, addig segítenek, aztán majd lesz valahogy. Mint írtam, már őket sem igazán érdeklem annyira, kezdenek beletörődni, hogy a fiúk ilyen, mert egyébként van egy nővérem is, aki külföldön él. Mintha elfogytak volna a jó gének, mire én meglettem. Eleinte jobban zavart ez az egész, de már nem annyira, de nem is hagy hidegen. A barátaim folyamatosan azzal jönnek, hogy mi lesz velem, folyamatosan meg akarják mondani, hogy mit csináljak, azt mondják, hogy előttem a lehetőség, meg hogy sokan összetennék a kezüket, ha olyan szülői háttérrel rendelkeznének, mint én. Ezeket valahogy nem érzem, nem érzem a dolgok súlyát. Természetesnek veszem azt, hogy anyumék megveszik nekem az ételt, stb., mert szerintem erről is szól a szülői támogatás.