A beteges féltékenységem már az ÖSSZES kapcsolatomat tönkreteszi. Mit kezdhetnék már magammal?
Amit rólam tudni kell, hogy egy 17 éves lány vagyok. Van két (sajnos már csak 2...) barátnőm, akik velem egyidősek. Egyiküket már születésem óta ismerem (szomszédok vagyunk), a másikat pedig 5 évvel ezelőtt ismertem meg egy táborban, azóta is minden nap beszélünk. Nagyon jó volt a kapcsolatom mindkettőjükkel. Ők ketten nem is tudnak egymás létezéséről egyébként. Pár hónapja hirtelen, nem is tudom mi ütött belém, elkezdtem NAGYON féltékeny lenni rájuk.
Mikor megtudtam, hogy rajtam kívül milyen sok barátjuk van, egyszerűen csak sírtam. Csak arra tudok gondolni, hogy lecserélnek, vagy én már nem vagyok nekik elég jó, esetleg meguntak.
Van mikor az egyik barátnőm üzenetben küld egy képet vagy videót, hogy ő mennyire jól szórakozik a többi barátnőjével, olyankor elkezdek remegni, rám jön a sírás, iszonyatosan tehetetlennek érzem magam. Mikor pedig elkap ez a "féltékenységi roham", akkor egyszerűen hihetetlenül bunkón kezdek velük viselkedni, beszólogatok nekik, csúfolódok rajtuk/a hibáikon és minden negatív dologra rávilágítok velük kapcsolatban.
A fiúkkal mégrosszabb a helyzet. Volt egy fiú, aki vel nagyon sok időt töltöttem, rengeteg helyre elhívott, bevallotta, hogy tetszem neki. Én ezt az egészet viszonoztam, ő is nagyon tetszett. És itt megint elkezdődtek a gondok... Egyfolytában a facebook-ját böngésztem, minden egyes posztján azt néztem, hogy ki lájkolta be stb... Aztán egyszer küldött egy videót amiben hallottam, hogy más lánnyal beszélget. Már erre annyira féltékeny lettem, hogy megszakítottam vele minden létező kapcsolatot, és azóta se beszélek vele. Ennek már vagy 4-5 hónapja.
Járok pszichológushoz, ő próbál meg kezelni, eddig elég kevés sikerrel...
Tudom, hogy nagyon szörnyű barátnő vagyok. Tudom, hogy ez rettentően beteges amit leművelek, tudom, hogy így nem fogok új kapcsolatokat teremteni (vagy, ha igen, akkor a féltékenységemből adódóan, gyorsan tönkre is megy), azt is tudom, hogy ez nagyon gyerekes.
Csak tanácsot szeretnék kérni, hogy mivel nyugtassam le magam, ha megint féltékenykedni kezdek, mert nem szeretném a megmaradt 2 barátnőmet is elveszteni...
Sajnos, pont, hogy csak ők ketten vannak barátaim. Régebbről volt rengeteg rossz emlékem, mikor komolyan lecseréltek az akkori barátnőim.
Az önértékelésem meg egy nulla. Szerintem látszik is
Az önértékelésem meg egy nulla. Szerintem látszik is
---
Igen. látszik. és ez nagy baj. Ha lenne önbizalmad, akkor (úgy) tudnád, hogy nagyszerű ember vagy, és téged nem fognak csak úgy faképnél hagyni.
Nem gyógyítható, ha már túlhaladott.
Nincs rá se pszichológus, sem gyógyszer.
Ne haragudj,de szerintem a leggázabb,legprimitívebb emberi tulajdonság.
A birtoklási vágyból ered,már pedig minden ember szabad...
Teleki Blanka te ezen az oldalon mar annyi, de annyi vegtelenul ostoba, primitiv hozzaszolast irtal, hogy az valami elkepeszto.
Egyaltalan hogy tudsz eletben maradni a nulla agyaddal?
Kerdezo, valts pszichologust, es fordulj pszichiaterhez. Termeszetesen lehet ezt orvosolni, foleg ugy, hogy te magad is tenni akarsz az ugyben valamit. Az elso lepes ez volt, hogy felismerted a hibat. A masodik, hogy hajlando vagy kezelni.
Probalhatsz kineziologust is.
Tisztelt 9-es.
Nem ítélkezem feletted.
Nincs hozzá jogom.
- magyarázkodni sem fogok, számodra.
Mivel nem vagy ügyfelem.
Annyit elmondhatok, magán üzenetek kérdezőik 98-99%-a kis idő után köszönetet mondtak.
Amiről nem tudsz. Kivéve, ha nem rendszerfenntartó vagy itt. (és a rendszer nem pontozza)
- Szerintem nem vagy az.
Nem figyeltelek meg, hogy részedről mennyi a helyes, vagy helytelen válasz, mert nem statisztikus, vagy nem közgazdász (vagy szini kritikus) a foglalkozásom.
A figyelmem sem tudtad felhívni a témakörökben.
Részemről mellékes, hogy ki hány 100%-ot olimpiázik ezen a fórumon.
Hosszú távon két hasonló kritikát kaptam, amit írtak.
Sosem az tekintettem, hogy ki 100%-os és mégis hülyeséget ír.
Mégis 100%-os a tetszési indexe. (ez fura)
Ez inkább számítástechnikai trükk lehet.
Ezért %-osdi olimpián nem volt célom sosem benevezni, nem veszem komolyan.
Ha majd lesz annyi időm időt fordítani Rád, hogy megfigyeljem a hozzáoszlásaid.
Majd én is kiveszem a nevem a megjelenítésből.
Ahogy Te is.
(megjegyzés: ezt úgy tekintem, mint egy név nélküli levél, amit a valóságos kapum postaládámba bedobva, olvasatlanul eltépem.
Lehetséges ezt is "ostoba" cselekedetnek vélheted.
Remélhetőleg ezzel a Te problematikád lezárultnak tekinthetem.
Üdvözlettel,
Blanka
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!