Mit kezdhetnék magammal, hogy társat tudjak találni?

(nem célom interneten ismerkedni, csak az önfejlesztéshez kérek tanácsot)

Úgy gondolom, bennem semmi sincs, amit egy férfinak nyújtani tudnék. Amennyire én tudom az erősebbik nemnek arra van szüksége, hogy érezzék, tisztelve vannak, pótolhatatlanok a család számára, büszke rájuk a feleség, a gyerek. Ha azt látják, hogy a nő nagyon talpra esett, nincs szüksége segítségre ha elromlik az autó, vagy ha fel kell aprítani a fát, akkor szerelem ide vagy oda feleslegesnek érzik magukat. Nem mondom én azt, hogy annyira talpra esett volnék, és a tiszteletre is képes vagyok, de nem úgy, hogy felnézek rá, csak tisztelem. A szüleimre felnézek, de akit társamnak választanék, azt nem helyezném így magam fölé. A másik oldalról, meg én is vágyom arra, hogy a munkámat a képességeimet elismerjék, hogy a céljaimat támogassák és a sikereimért büszkék legyenek rám. De a háttérből szurkoló férfi nem divat, még úgy sem, hogy csak néha napján. Amikor dicséretet kapok általában azt szokták mondani, hogy megértő vagyok és empatikus meg ritkán csinos és hogy egyszer jó anya leszek, csak a konyhát is látogassam meg már néha... és ilyenkor a hideg fut végig a hátamon és úgy érzem nem is akarok én nő lenni, mi a jó abban?