Mi a legnagyobb gyerekkori traumád?

Pontosan azt szerettem volna írni, mint az előző. Hogy én is szó szerint értettem, amit írtam.

Hetes voltam.

Kb 5 éves lehettem amikor az utcában egy cigány családdal jóba voltunk.

Voltak ilyen kersztészetis játékaim amik közül volt egy zöld ásó amit átvittem hozzájuk megmutatni.

Sokat játszottunk,de valamelyik gyerek unokatestvére elkérte az ásót,majd azzal ráütött az egyik gyerek pár hetes macskájára.

Tiszta vér volt,és néztem ahogy tátogott de nem bírt nyávogni.

Mai napig ha eszembe jut elég rossz érzés.

Persze ez semmi ahhoz képest amit az előzők átéltek csak nekem ez volt.

16 éves voltam, amikor ez a 30 éves, házas férfi egy nyári hajnalban a belvárosban az akaratom ellenére csinált velem dolgokat. Már csak kis emlékfoszlányok élnek a fejemben, ahogy az alkoholtól bűzölő nyelve a számban köröz, majd húzza le a sliccét. Menekülni nem tudtam, erőm se lett volna vele szemben. Dolga végezetül annyit mondott nekem; "Semmit nem jelentesz nekem, ne érezd magad különlegesnek!" Tisztán emlékszem, ahogy megyek haza hajnalban a sötét utcán, és 100 méter távolságból hazáig követett.

A valódi pokol viszont csak ezután következett, a trauma csak 1-2 hónappal később jött ki rajtam, pont mikor elkezdődött az iskola. Mindenkitől betegesen féltem, teljesen magamba fordultam, abszolút senkinek nem tudtam elmondani, hogy mi történt velem. Többször begyógyszereztem magam, csak a szerencsén múlott, hogy most itt vagyok. Nem tudom, mi adott erőt, hogy ne adjam fel a harcot az élettel szemben, de mindenesetre nem tettem és jelenleg azért küzdök, hogy végre, ha nem is teljesen, de valamennyire meg tudjak szabadulni a múltamtól.