Mi volt életetek legnagyobb hibája? Hogyan reagáltatok rá?

Készülj fel! Mindjárt érkeznek az "az, hogy megszülettem" tartalmú válaszok.

Igazad van 1-es. Valóban ezt akartam írni, de nem poénból, hanem mert sajnos valóban így érzem. Legnagyobb hibát nem tudnék írni, de sok nagyot azt igen.

Nem volt egy legnagyobb, mert mind az volt. Azért volt hiba, nem pedig dicsőséges galoppozás. Igyekeztem tanulni belőlük, és nem elkövetni még egyszer.

Az egyik, hogy gyermekként nem engedtem, hogy kezeljék a szememet (ugye ez is a "drága gyermektársaim" kiközösítésének hatására), aztán serdülőként - már teljesen az én hibámból adódóan - nem sportoltam semmit, ezért huszonéves koromra egy kis mélynövésű nyikhaj lettem. Ha annak idején eljártam volna futni, kerékpározni, kondizni stb. akkor most lehet, hogy 5 centivel magasabb lennék és semmi problémám nem lenne a csajok terén. Ehelyett meg jelenleg is szűz vagyok. Egy egészséges szemmel meg több lenne a lehetőségem az élet minden területén. Nem kellene attól rettegni, hogy elromlik az ép szemem és elveszik a jogsimat illetve elmehetnék katonának/kamionsofőrnek stb. Bár utóbbiak annyira már nem vonzanak felnőttként. A harmadik nagy hibám meg a pályaválasztásom volt. Bár ezt nem is tartom annyira hibás döntésnek, mert alapvetően nincs olyan szakma ami utólag kifejezetten vonzana (mert semmi nem érdekel igazán), de mondhatni, hogy olyat tanulok, ami egyáltalán nem érdekel. Hogy hogyan reagálok rá? Utólag verem a fejemet a falba és sajnálom, amiért nem sz**tam mindenkinek a véleményére és nem éltem kötöttségektől mentesen a saját életemet.

Érettségi után nem léptem le azonnal ebből az országból és helyette egyetemre mentem.