Ti mit gondolnátok egy ilyen emberről?

Nem elég tanárként megfelelni, sajnos emberként is példát kell tudni mutatni, mert ha valakik, akkor a gyerekek erre nagyon érzékenyek. Azért mondom, hogy sajnos, mert utóbbi a nem tanulható része a pályának.

Én csak példákat tudok, hogy mitől lehet rossz a tanár, vagy az óra. Van hogy a tanár hiteltelenné válik. Mikor a tesitanár ódákat zeng az egészséges életmódról, majd kivisz a parkba köröket futtatni, hogy ő elszívhasson két szál cigit. Vagy ott a fiatal fizikatanárnő, aki nem érti miért problémás mikor miniszoknyában ül a tanári asztalon 13-14 éves gyerekekkel szemben. Megtörtént. Fogta a műanyag rudat, és húzgálta rajta a műszálas rongyot. Rémlik valami a töltésekről... Vannak tanárok, akik alapból lekezelőek. Talán észre sem veszik, de teszik a megjegyzéseket. Vagy proffok akik alig szándékosan olyan példákat hoznak fel, ami a húszmilliós luxusautójukról szól. Vagy akik a képzett, de nem felsőfokú papírokkal rendelkező munkatársaikról beszélnek kb. alattvaló szinten. Visszataszító. Mint elvárni a tanulóktól azt, amit ők nem tartanak be, óra alatt kávéznak, esznek, piálnak, újságot olvasnak, saját világnézetüket hangoztatják, stb.

Vannak lusta és felkészületlen tanárok, akik le akarják tudni a feladatukat. A diavetítők, a megállás nélkül diktálók, a szóról szóra számon kérők, na ők azok akik végképp kinyírják az érdeklődést bármi iránt. Volt olyan, egyébként tök jó fej tanárom, aki soha egy mondatot nem adott le az adott anyagból, elmondta mit kell elolvasni, megíratta a kötelező dolgozatokat és ennyi. Messziről ordított róla, hogy nagyobb baromságnak tartja az egészet, mint mi. Így sem lehet kezelni ezt. A pofára osztályozók megint egy olyan kategória, ami mindentől elveszi az ember kedvét, még ha kiváló tanárok is.

Sok jó tanárom volt, ezekben mindben közös volt az, hogy egészen biztosak voltak benne, hogy bárki aki akarja meg tudja tanulni az általuk leadott anyagot, és erre minden lehetőséget megadtak órán, vagy akár a szünetekbe nyúlóan is, de olyan is volt (ez amúgy nem elvárt) aki délutánonként tök ingyen korrepetálta azokat akik ezt kérték. Mert úgy gondolták, nem magyarázták még el 150féle oldalról, és annak a pár gyereknek majd a kétszázadikkal fog menni. Olyan tanárom is volt, aki a jelentésből vágta, hogy feszültebb, ingerültebb az osztály és azzal kezdte az órát, hogy megbeszélje a problémát. A jó tanáraimon látszott, hogy szenvedélyük a tárgy amit tanítanak, és nem csak a tartalmát akarták átadni, hanem ezt az érzést is, amit belőlük váltott ki. A jó tanáraim az ingujjukkal törölték a táblát, és egyszer nem várták el, hogy valaki ugorjon mosni nehogy poros legyen az öltönyük. A felsőoktatásban a legjobb tanárokat gyakorta összekeverték a betévedt csövesekkel. :) Tiszteltük őket.

Kérdező is megerősíti amit eddig tapasztaltam, ha egy osztályban van 30 teljesen különböző gyerek, más szülői háttérrel, hozzáállással, szemlélettel, neveltetéssel, kultúrával, akármivel, az egyik tanár előtt mind kezelhetetlen idióta lesz, a másikkal szemben meg tisztelettudóak maradnak. Szerintem ez önmagában válasz arra, hogy a probléma honnan indul.

Pontosan erről van szó. Hitelesnek kell lenni, és embernek felső fokon. Szenvedélyesnek a saját tárgy iránt és a gyerekek iránt is. Adni, adni, adni.

A tanítás feladata nem a "szemlélet adása". Nem a blabla.