Ti mit gondolnátok egy ilyen emberről?
Szóval egy kollégámról van szó, ő is tanár. :)
Amit el lehet róla mondani, hogy erre a pályára született, a diákok imádják, tisztelik és szívesen mennek be az órájára. Tényleg képes mindenkiből a maximumot kihozni úgy, hogy azt az egyén élvezi is.
A hullámok most eléggé összecsaptak a feje fölött. A felesége beteg, ő is sajnos, az adósságuk eléggé felduzzadt.
És látom, hogy ha belepusztul is, pontosan azt a képet engedi csak látni előttünk is, a diákok előtt is, ami által megbíznak benne ugyanúgy.
Úgy, hogy súlyos szívproblémái vannak, naponta tart fizikából és kémiából pluszórákat, ezenkívül kimegy hetente háromszor az iskola kollégiumába, hogy ők is megkaphassák ugyanazt a segítséget.
Ez még ráfogható arra, hogy elhivatott.
Van az osztályában két család, akik sajnos igencsak meg vannak szorulva, szintén banki hitel miatt, nekik ő fizette ki a tankönyvüket, és azt sem engedte, hogy visszaadják, mert nekik most nagyobb szükségük van arra a pénzre.
Ahol dolgozunk, az egy elég érdekes középiskola, igazából rend az abszolút nincs. Viszont egyszer lyukas órám volt és elmentem azelőtt a terem előtt és feltűnt, hogy olyan síri csönd volt, amilyen az én órámon soha. Meg a többi kollégáén sem.
Aztán másik sztori. Ugye mikor bejövünk órára, a diákoknál úgy kell könyörögni, hogy tápászkodjanak már fel. :D
Mikor ő egyszer bejött hozzám valami miatt, úgy pattantak fel, mintha minimum rakétát lőttek volna ki.
Szóval gondoltam, kirakom ezt a kérdést, mert sosem tudni, mit lehet másként csinálni, ami által talán mi is jobban csinálhatjuk kissé.
válasza:Nézd meg például ezt az embert:
https://www.youtube.com/watch?v=sFTjFD84Q1c
https://www.youtube.com/watch?v=nqTDCkuVADw
https://www.youtube.com/watch?v=CkGVMWK10qU
Na, én valahogy így képzelek el egy igazán hasznos és érdekes órát.
Pontosan tudom, hogy nem tökéletes az a rendszer, amiben dolgoznunk kell. :)
De legyünk szívesek a kérdésre válaszolni.
Ezt is az iskolában tanítják: ha egy kérdést föltesznek, arra válaszolunk és nem másra teszünk teljesen felesleges megjegyzést, amit mindenki tud. :)
válasza: válasza: válasza:Ez csak azt jelenti, hogy nem esett le a kérdésedre adott válaszom lényege.
Ha rosszul akarod csinálni, akkor nagyon jó úton jársz azzal az elképzeléssel, hogy a kérdésekre adsz választ. Ha igazán jól akarod csinálni, akkor azt kell elérned, hogy a gyerekek érezzék az érdeküknek azt, hogy odafigyeljenek, de még ennél is fontosabb az, hogy hasznos tudásnak érezzék azt, amit tőled kapnak. Lássák benne a lehetőséget, hogy ezzel a tudással mi mindent meg tudnak majd csinálni, hogyan könnyíthetik meg vele az életüket stb. Ne egy monoton 45 perc legyen, mivel arra egyszerűen képtelenség hatékonyan odafigyelni, szóval amellett, hogy őket érdekelje a tananyag, oly módon kell azt előadni, hogy az érdeklődésük ne lankadjon. És erre nem az a megoldás, hogy elmesélek egy rossz viccet, amin a diákok csak kényszerből nevetnek.
válasza:Azért álljunk meg egy szóra. Én azt teljességgel megértem, hogy engem bíráltok, van is mire.
De az összes tanárt azért nem kéne. Az, hogy ilyen eszközökkel dolgozunk, amiatt van, hogy nem csak a tanáron múlik az, hogy a diák érdeklődik-e. Saját magán is, és az is megmutatkozik a munkájában, a család hogy áll az iskolához.
Csak jelezném, hogy a tanárok java nem azért fásult és mogorva, mert nem akar jól tanítani. Hanem azért, mert ha a család úgy áll hozzá, hogy ez egy kötelező dolog, ami nem is a gyerek javát szolgálja, akkor ha a fejünk tetején állunk, akkor sem fogjuk tudni pl. játszva vagy interaktívan megtanítani az anyagot, mert nem lesznek benne érdekeltek.
Amit még nagyon sokan felhánytorgatnak nekünk, a kooperatív módszer? Azt hiszitek, nem próbáltuk? Csakhogy ti csak oltogatni tudtok, szidni minket, de azt nem, hogy egy-egy módszer hátterét normálisan megismerjétek. Az iskolák javában jelenleg a kooperatív módszer kivitelezhetetlen.
De olyan marha jól esne, ha valakit beküldenék egy órára, az óra fele után sírva rohanna ki. Aztán egy életre megtanulná, hogy nem olyan kényelmes dolog pedagógusnak lenni. Van olyan kollégám, aki annyira retteg bemenni órákra, hogy naponta többször is hány.
Komolyan, nem tudom, hová tart ez az ország.
Az első válaszoló konkrétumot mondott, azt valóban félreértettem, elnézést kérek.
A többiek viszont bújjanak el valahová. Ha valamivel nem értünk egyet, akkor javasoljunk alternatívát megalapozottan. És ezen van a hangsúly: megalapozottan.
Szép napot kívánok mindenkinek!
válasza:Ahogy én látom, ez hozzáállás kérdése. Ne felejtsd el, hogy a te szereped mennyire fontos a világban - tőled függ a jövő, rajtad áll, hogy milyen emberek jönnek utánunk. Azért ez elég nagy felelősség, amit nem szabad félvárról venni. Ráadásul előtted van egy élő példa, amit a saját szemeddel láttál, hogy ezt igenis lehet jól csinálni. Viszont nagyon nem mindegy az, hogy azt nézed, hogy hogyan nem tudok valamit megcsinálni, vagy ha azt nézed, hogyan tudok valamit megcsinálni.
Kíváncsi vagyok például, hogy egy teljesen kötetlen beszélgetés során, tanórán kívül, mikor kérted ki a diákjaid véleményét, hogy számukra mi lenne az érdekes, mi az, amit szerintük rosszul csinálsz - egyáltalán merik-e előtted felvállalni a véleményüket, vagy fosnak attól, hogy ezért a következő órán velük indítod a felelést.
Tehát úgy látod, hogy az a fő probléma, hogy túlságosan egyoldalú a viszonyunk?
Mert az tény, hogy ő pl. ki szokta kérni. Negyedévenként óra végén kioszt egy-egy papírt és arra felírhatják a pozitív és negatív véleményüket. Név nélkül persze.
Mert ugye ha attól félnek, hogy nem mondhatják el, mit csinálok szerintük rosszul, az természetesen az én hibám és változtatni kell rajta.
Kifejtenéd kicsit, mire gondolsz pontosan?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!