Csak szerintem furcsák a mindig kedves emberek?

Én mindenkivel kedves szoktam lenni. Mégsem azt mondom amit hallani szeretnének. Akikkel meg nem tudok kedves lenni, nem foglalkozok velük. Minek.

Igaz, hogy gonosz vagyok. Igazából arra vágyom, hogy az emberiséget magamhoz babusgassam, aztán megöljem őket, csinálok finom rántott agyvelőt belőlük, megetetem a kutyákkal, és világuralomra török.

Az utolsóval egyet értek abban, hogy a kedvesség és "azt mondani, amit hallani akarnak" egyáltalán nem úgyanaz.

Az ember a maga őszinte véleményét kitudja fejezni két módon: támadóan, másokat megalázva, arrogánsan; de kitudja fejezni kedvesen is, úgy hogy közben nem harapja le mások fejét, esetleg közömbös az ellen-vélemény iránt, nyugodt vérmérséklettel, esetleg jó kedélyűen fejezi ki magát.

Szerintem itt a kérdező fura. Erről egy ismert, emlékezetes agatha-christie gondolat jutott eszembe, ami ideillő lehet:

""Az eltitkolt tények gyanús jelentőséget nyerhetnek. Az őszintén bevallott tényeket néha kevésbé fontosnak tartjuk, mint amilyenek valójában. "

A kérdezőt ez alapján olyannak képzelem, hogy ha valaki nyíltan szemét és bunkó vele, azt jobb embernek látja, mint a "kedves, fura embereket". Nem mindegy, hogy valaki kezdésből gonoszkodik, vagy csak utána? Szerintem teljesen mindegy. Tény, hogy aki kedvesnek tűnik, az nem feltétlenül az, lehet gonosz is. De mi alapozza azt, hogy épp a "leggonoszabb" és gonoszabbak annál, mint akik kezdésből ártanak?...

1, Vannak pszichológusok, akik ráhangolódnak a gondolkodásodra, úgy viselkednek, hogy mintha veled együtt gondolkodnának, ugyanúgy gondolkodnának. "Kedvesek, aranyosak", de a Nagy Ég óvjon mindenkit ezektől, mert ezek a kóklerek, a félrevezetőek, nem a javadat akarják ezzel.

2, A 2. mondatoddal egyetértek. Ismerek ilyen "embereket": előadják pl.: a főnök előtt magukat, hogy ők milyen tökik, de ha nincs a főnök (vagy a közelébe), akkor a háttérben megy a kavarás részükről.

Ha nyomi a főnök, akkor beveszi az ilyenek ténykedéseit, de egy jobb emberismerő észreveszi a jeleket. Nálunk az ilyen görbén közlekedett, ha készült valamire, akkor nem nézett az ember szemébe, mással végeztette el a X munkát és a háttérben ténykedett, és mindig kivágja magát a X helyzetből Szóval gonosz volt.

#14 vagyok, hozzáteszem: én is tapasztaltam már ilyen embereket, ezt más szóval nem "kedves embernek" nevezik, hanem kétszínűnek. Azért nem tudom megérteni a kérdést, mert vannak olyan ismerőseim is, akik mindig kedvesek, de úgy öszintén olyan a jellemük. Ha valaki csak vetíti a nyájasságát, az látszik.. én inkább úgy írtam volna, hogy kétszínű, mert azzal nincs semmi baj, hogy valaki kedves.

És akkor ítélsz meg egy embert, amikor megtapasztalod azokat a helyzeteket, amelyekben kétszínű és problémás. Pusztán a kedvessége miatt senkivel sem leszek előítéletes.

Baba vagy.

Gondolkozz. >,<