Miért van az, hogy úgy érzem, gyerekként okosabb voltam?

Szerinted ha meg lehetne beszélni vele, akkor itt tartanék? Anyám több mint 20 éve próbálja megváltoztatni, sikertelenül. Apám se kapott elismerést gyerekkorában, ezért mindig csak ez hajtja, csak a munkájának él. Azonkívül náluk annyi volt a családi élet, hogy ha elvégezte a napi munkàt az jó, ha nem, jól megverték. Az apja dolgozott és ivott, az anyja eleve sose akart fiút. Kamaszkora elején elmenekült onnan. Ő nem tudja, mi az a családi élet, nem volt kitől megtanulnia. Nincs közös étkezés, nincs közös beszélgetés a nap végén, nincs kirándulás, semmi. Mindenki csinálja a maga dolgát, úgy élünk otthon, mint egy hotelben. Jól elvagyunk, de igazán senki nem foglalkozik a másikkal nagyon mélyen. Ha néha ezt felvetem neki, mindig az a válasza, hogy ha valamit akarok, akkor menjek oda hozzá, kérjem meg, hogy hallgasson végig. Olyankor aztán azt látom, hogy türelmetlen, szórakozott, nem néz a szemembe, nem érdekli igazán, és lehetőleg ne terheljem "negatív dolgokkal" és ne tartson tovább az egész úgy negyed óránál. Látom rajta, hgy mindenre úgy tekint, mint valami ügyféllel kapcsolatos problémára, amit minél egyszerűbben ki kell küszöbölni, hogy ő aztán tévézhessen. Nem szeret lelkizni. És nem bírja megérteni, hogy a gyereke bizalmáért neki kéne megdolgoznia, neki kéne türelemmel és tapasztalattal megnyitnia a gyerekét, neki kéne megismernie, meg úgy általában, foglalkozni vele. Én nem vagyok hülye, szoktam foglalkozni gyerekekkel, tudom, hogy csak azt adják vissza, ahogy mi viselkedünk velük, és hogy aki el akarja nyerni a bizalmat, annak előbb adnia kell. És sosem a gyereknek kell ezt elkezdenie, bármi is van az apám fejében. Ha egy gyerekkel nem foglalkozol, azt érezteted vele, hogy neked nincs kedved tanácsot adni neki, meg elmélyülni a lelki világában, akkor az nem fogja keresni, az akkor majd keres valaki mást, akitől ezeket így-úgy megkaphatja. Meg úgy általában amúgy az az érzésem, hogy nem is igazán érti, mi játszódik le bennem, mert egyszerűen nem érzékeny típus. Nem olvas könyveket, nem néz filmeket, semmit nem tud az én korosztályomról, és az engem érintő kihívásokról. Egy bezárt világban él, ahol csak a munkatársakkal kell foglalkozni, akik nagyrészt korabeliek, és amiben ő remekül érzi magát.

Utolsó: szerintem nem igazán sikerült megfognod a problémám lényegét. Kérem, hogy az válaszoljon, aki tud építő jellegű választ adni.