Miért van az, hogy úgy érzem, gyerekként okosabb voltam?

Utolsó: ők is elkövettek egy hibát. Én egy egészen másféle hibát követtem el. Utólag azt mondom, az jár el bölcsen, aki a tanulást és a magánéletet egyensúlyban tartja, és nem akar görcsösen megfelelni. Igazából azt látom, higy az tűnik sikeresnek, akk rákkncentrált már középsuliban egy dologra, amk lehetőleg mérnöki vagy természettudományi vonal, és abban igyekezett minél jobba válni, mellette pedig sokat bulizott és kefélt. Csak nekem eztbakkor senki nem mondta. Azonkívül, altalános végén olyan hatások értek a korosztályomtól, hogy teljesen elvesztettem feléjük a bizalmat, és mindenkítől elzárkóztam, hogy ne sérüljek. Igazából ha valamire rájöttem az az, hogy az jár jól aki vagy elitgimiben tanul, vagy kikerül a közoktatásból, és magánsuliba íratják. Nehéz ió társaságot kifogni, ez szerencse kérdése, bár az se árt, ha a szülők tudatosak. Az enyéim nem igazán voltak azok. Apámnak pl akkor tűnne fel, hogy baj van velem, ha holnap halva találna.

"Örülj neki, hogy ezek kimaradtak."

Miért?

"Tévedsz, ha azt hiszed, hogy megkaphatod azt, amit akarsz."

De akkor minek éljek?

"Nem, azoktól sem fogod megkapni, akiktől szeretnéd."

Nem tom, mire gondolsz pontosan, de lefordítom egy saját konkrét példára. Én eddig még nem találtam olyan lányt, aki kellőképp megfelelt volna kívül-belül, s akinek én is bejönnék. Olyan van, aki mondjuk nem jön be annyira külsőre, de belül megfog. Kérdés: van értelme olyannal berendezkedji hosszú távra, akivel nincs meg a kémia, akiben nem lelem eléggé örömömet? Mert szerintem nincs, az élet hajtóereje a szenvedély, az ilyen csak kiabránduláshoz, kiegéshez, megcsalashoz vezet szerintem. De tegyük fel, hogy igazad van, és az életben soha nem lesz ilyen nőm. Akkor van így értelme élni? Szerintem nincs, mert nem az élet hossza a fontos, hanem a minősége. Más szavakkal: CSAK ÚGY van értelme szerintem élni, ha van rá reális esély, hogy megkapod, amit akarsz, és van rendszeres sikerélmény, ami hajt.

"Lesüllyedsz majd, és egyre mélyebbre kerülsz, mert azt hiszed, hogy a végén megkapod azt, amit szeretnél. De aztán csak örülsz, ha kikászálódsz belőle. Még fiatal vagy, elérheted a célod, ne hagyd, hogy a gonosz olyan felé irányítson, ami tönkre tesz!"

Milyen gonosz? Mi tesz tönkre? Nem értem, miről beszélsz. Nem hiszek semmiféle gonoszban. Csak a tudatosságban és annak hiányában hiszek, ezt látom minden jó és rossz forrásának

"Mindent megtesz, hogy tönkretegyen és elragadjon, de ha akármilyen erős öngyilkossági vágyat is kelt benned, te küzd, és imádkozz, hogy helyrejöjjenek a dolgok!"

Ha meg akarsz téríteni, rossz emberrel próbálkozol. Aki öngyilkos akar lenni, az pedig úgyis megteszi, semmilyen földöntúli teremetmény nem menti meg. Ami megmenthetné az a környezete gondoskodása és figyelme.