Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Miért van az, hogy úgy érzem,...

Miért van az, hogy úgy érzem, gyerekként okosabb voltam?

Figyelt kérdés

Kisgyerekkorkmtól kezdve mindennapos olvasmányaim különböző állathatározók voltak, de érdekelt még a csillagászat, ásványtan, és még sok egyéb, szinte szívtam magamba a tudást. Nagy volt a lexikális tudásom, rengeteg állatot ismertem, latin neveket tanultam meg, és ez még kamaszkoromban is folytatódott.


Csakhogy kamaszkor végére, egyetem felé mintha megalltam volna a fejlődésben. A jegyeim változatlanul jók voltak, kitűnően érettsegiztem, felsőfokú nyelvvizsgát tettem, versenyeztem, csak épp úgy éreztem, az egész már nem igazán érdekel. És most, lassan 25 évesen meginkább így érzem. Elkapott az Y-generációt általánosan sújtó "kapunyitási pánik", a tanácstalanság érzése,, az elveszettség, a felnőttkortól való félelem, a kamaszkor kitolásának igénye. Nem tudtam olyan célt kitűzni magamnak, amiben eléggé tudok hinni, és amiért szívesen küzdök, mintha belefáradtam volna az életbe. Egyrészt értek egy csomó mindenhez, de a legtöbb dologról felületes a tudásom, és úgy érzem,semmihez nem értek eléggé ahhoz, hogy pénzt tudjak vele keresni. Másrészt meg rájöttem, mennyi mindent hagytam ki, és most úgy érzem, egyszerűen képtelen lennék úgy tenni, mint bármilyen fiatal felnőtt korombeli, hogy beállok valahova dolgozni, mert nekem még előbb ki kell próbálnom sok mindent, aki kimaradt. Buliznom kéne, meg koleszban lakni, meg egyáltalán, meg akarom élni, milyen egy társasághoz tartozni, és persze meg kell élnem, milyen kapcsolatban lenni egy lánnyal és sokat akarok szexelni. Ezek mjnd-mind kimaradtak, és úgy érzem, higyha mostmkéne dolgoznom,az olyan lenne, mintha a gyerekkorból közvetlenül ugranék a felnőttkorba. Más is van így ezzel?


2017. máj. 13. 01:12
1 2 3 4
 1/37 A kérdező kommentje:
Elnézést az elgépelésekért, tabletről írtam.
2017. máj. 13. 01:13
 2/37 anonim ***** válasza:

Más is:

Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes

2017. máj. 13. 05:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/37 anonim ***** válasza:
És ki fog eltartani, ha most beleveted magad a bulizásba meg a sok szexelésbe?
2017. máj. 13. 08:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/37 anonim ***** válasza:
Szerintem meg kéne végre próbálni eltartani magad, attól helyrezökkennél, nem csak lógnál a semmiben. Meghozná az önbizalmadat a nyitáshoz.
2017. máj. 13. 08:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/37 anonim ***** válasza:
100%
Azzal a legjobb sokat szexelni, akivel össze is akarod kötni az életed, nem összevissza fűvel-fával.
2017. máj. 13. 08:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/37 anonim ***** válasza:
Próbálj ki melókat, és tényleg ne csak a jókat! Idő gondolom lesz rá. Hatalmasat gazdagodsz belül ezzel, és könnyen visszaköszön a régebben már jól bevált fürkész tempó.
2017. máj. 13. 08:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/37 anonim ***** válasza:

Ezért nem kell csak a tanulásra és komoly dolgokra koncentrálni tini korban, hanem inkább azt kell megtanulni, hogy hol van az egészséges határ a szórakozás és a tanulás között. Egyik sem mehet a másik rovására. De ez a szülőknek is szól, mert sok szülő nem engedi el hétvégén bulizni a gyerekét, mondván, hogy minek leinni magát, inkább tanuljon stb. Nincs ennél ártalmasabb, mert 25 éves korára az ember rájön, hogy egy csomó dolog elveszett az életéből, és akkor már nem tudja bepótolni ,mert be kell állni a sorba, azaz pénzt kell keresni, hogy eltartsd magad, valahol el kell indulni az egzisztencia építésben, családot kell alapítani, vagyis annak az életnek leáldozott, hogy bulizzál és fűvel-fával szexeljél.


Minden életkornak megvan a saját jellemzője, a tinik buliznak és szexelnek úgy kb. az egyetem befejezéséig (mert igazából az egyetem a tini kor meghosszabbítása, valljuk be), utána meg elkezdenek dolgozni, és pénzt keresni. Kb. pont a 25 év a vízválasztó. Most már szerintem nem zuhanhatsz bele a bulizás korszakba, mert az visszalépés lenne. Persze, ha találsz valamilyen munkát, akkor elmehetsz még bulizni és csajozni, nincs kizárva ez sem, nem kell ilyen drasztikusan felfogni.


Az élettől meg azért félsz, mert ez egy új dolog számodra, és az újtól mindenki fél. Még nincs rutinod, tapasztalatlan vagy a munka világában, természetes, hogy megrettensz tőle, és nem tudod, mi a jó és mi nem. Ehhez is tapasztalat, rutin kell, és bele fogsz szokni, természetes lesz, és élni fogsz, mint hal a vízben. Csak elkezdeni nehéz, de el kell valahogy.


Az is természetes, hogy azt hiszed, hogy kisebb korodban többet tudtál, mert a kisgyerek természetesen érdeklődő a világ iránt, és sok információt, tudást magába szív. A felnőtt embernél ez a folyamat lelassul, sőt, megáll egy idő után, és ő már csak a megszerzett tudását használja fel, sablonokban gondolkodik, és inkább a rutin a fontos számára, nem a tudás (a rutin igazából a tudásnak a megmerevedett, sablonokba rendezett formája).

2017. máj. 13. 11:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/37 A kérdező kommentje:
De mi van, ha én nem akarok továbbélni így, és mindenáron bulizni es szexelni akarok, ha törik, ha szakad? Nem vagyok hajlandó most elkezdeni beállni a sorba, nekem ez még jár. Ha erővel kényszerítenének rá, leugranék a hídról. Egyetemet is úgy végeztem, hogy nem voltam önmagam, nem is azt a szakot akartam végezni, utáltam, nem voltam felszabadult. Hidd el, ha azt éreznéd, amit én, te is úgy éreznéd, hogy így nincs értelme élni. Nem vagyok hajlandó belenyugodni, hogy nekem egy egész korszak kimaradt, csak hogy mintagyerek lehessek, és ezt csak úgy elengedni. Inkább leszek csöves és lézengek még évekig, ami a szüleim rémálma. Elegem van abból, hogy úgy tegyek, mintha minden rendben lenne, és nekem csak ennyire lenne igényem, és én csak egy ilyen unalmas, átlag sanyi lennék. Valami eltört bennem kora kamaszkoromban, és azóta folyamatosan azt érzem, hogy hiteltelen vagyok magammal szemben. Nem azt csinálom, amit igazán szeretek, nem azzal barátkozom, akivel valójában szeretnék, mindenen szorongok, és félelemmotivált vagyok. Valszeg azért, mert anyukám állandóan szorong, és túl közel álltam hozzá érzelmileg. Ezért érzem amúgy azt, hogy nem tartozom nekik azzal, hogy most ne egy semmirekellő legyek.
2017. máj. 13. 13:47
 9/37 A kérdező kommentje:
Tudod, olyan vagyok, mintha meg nem jelent volna meg a saját akaratom. Egész "kamaszkoromban" így volt ez. Ezért, és nem másért mondom azt, hogy ebből nem lehet kitolatni azzal, hogy "hát, ez elmúlt, ez van, innentől jönnek az unalmas évek", mert nem lehet megspórolni azt, hogy megtaláljam az identitásomat, amihez a lázadáson keresztül vezet az út. Nem fogok gyerekként leülni dolgozni egy irodába, úgy, hogy nem éltem még meg az autonómiámat. Ebből csak előrefele lehet kitörni.
2017. máj. 13. 13:52
 10/37 anonim ***** válasza:
Egy jó nekifutást simán megér, árnyalódik a kép.
2017. máj. 13. 13:54
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!