Miért van az, hogy ha egy gyereket megütnek, akkor az "egy két pofon kell", de ha egy nőt, aki gyengébb szintén, akkor már rikácsol a média? Meg letöltendőt kérnek? 19L

Az pedig, hogy elcsattan egy-két atyai nevelő célzatú pofon a megfelelő helyen, és időben, az pedig korán sem jelenti azt, hogy verik.

Én is tudok mondani ilyeneket, és ez még igaz is. De úgy se fogod megérteni.

És szerintem inkább egy-két pofon, mint hogy a gyerek elkanászodjon és a szülők fejére nőjön, és a környezetében is azt csináljon amit csak akar, és erősen helytelen. Van amit szép és jó szóval sem másmilyen szóval már megoldani nem lehet!

Kár, hogy ezt nem érted.

Még az anyamacska is lekever egy taslit a saját kölykének! Ezt pontosan láttam, mivel meg akarta hágni a kismacska az anyját! De, ha csak nyávogott volna, az nem használ! Lekevert neki egy akkorát, hogy a kölyökmacska bukfencet hányt. És igaza volt az anyamacskának! Na pontosan ez történik az életben is! Tanulhatnál az állatoktól, mert azért ilyen pontosan a világ, mert túl megengedők a mostani szülők, és a gyerekükre mindent ráhagynak!

Vagy azért, mert így könnyebb, vagy azért, mert lusták a kontrollt kialakítani! Igenis, van az a helyzet! Örüljetek, ha nem találkoztatok vele, bár gyanítom, hogy az első gyerekvállalásnál meg fog változni a véleményetek! Vagy pedig egy vadállat lesz belőle, mert nincs semmilyen kontroll. Pampogni ugyan lehet, és hegyibeszédet is tartani, de sokszor nem hatásos!!

(Ja, és nincs gyerekem, de őszintén remélem, hogy aki amellett kardoskodik, hogy "bűn" a verés 1-2 pofon erejéig egy-kétszer az életben amikor a gyereke már piszok módon kihúzta a gyufát, és semmi sem használ és elmegy olyan szintre, hogy látszik nagyon rossz irányba megy az egész személyisége, szóval kívánom az ilyeneknek, hogy fogjon ki egy ilyen gyereket! Aztán majd lehet siránkozni, hogy jaj, mi van a gyerekkel, nem hallgat a jó szóra, és nem vagy képes nevelni, és egyáltalán nem hallgat rád, és csinálja a sok rosszat, ami már túlmegy minden határon! Akkor jöjjetek ide vissza, és mondjátok el ugyanezt, amit most vallotok! Kíváncsi leszek rátok.)

"De tegyük fel, én vagyok a feleséged. Nem tudok megszabadulni tőled"

Épp ezaz, hogy el lehet válni. Gyereket viszont nem tudod lecserélni. Plusz a gyerek bizonyos cselekedeteiért a felnőtt a felelős, őt vonhatják felelősségre. A feleség cselekedeteiért meg nem vagy felelős.

Kérdező, sajnos a mai világban nagyon ritka az, hogy a szülők szellemi értékeket is tanítanak a gyereknek. A te esetedben is sajnos ez nincs meg, viszont lehet pótolni sok olvasással, könyvekkel.

Nagyon fontos tudnod, hogy pontosan mit jelent nőnek lenni, többek közt azért is, mert hatalmasok az elvárások velük szemben, főleg manapság, plussz biológiailag is sokkal több teher van rajtunk, mint a férfiakon és ennek ellenére is állandóan frissek, tiszták, csinosak, kedvesek, Önfenntartóak kell legyünk és mindemellett is rengeteg teher jön akkor is, amikor vannak már gyerekek.

A nők esetében az a teljesen minimum, hogy megértik őket, empatikusak velük és nem ütlegelik őket.

A gyerekveréssal kapcsolatosan teljesen igazad van, viszont egyelőre még nem érted az okát. Viszont most mondok egy kulcsmondatot, amin ha gondolkodsz, akkor érteni fogod ezt is: Egy esküvőn nem biztos, hogy minden alkalommal mindkét fél 100% akarja a házasságot, nagyon sokszor sajnos rokoni nyomásra történnek ott a dolgok, viszont a következményeket senki nem vállalja!!!

Azt hittem, ez is egy nőgyűlölő hülye kérdés lesz, de elolvasva a leírást, maximálisan egyetértek!

Engem sokszor pofoztak fel. Nem igaz, hogy "kell egy pofon", meg az se, hogy a gyerek elfelejti. Én nem felejtettem el, mert sosem azért kaptam, mert mondjuk rohantam a késsel a konnektor felé, hanem mert pl. csúnyán néztem apámra. Baromi megalázó, hogy veled bármit megtehetnek, mert kicsi vagy, és naponta a szemedre vetik, hogy örülj, hogy megszülettél, és hogy eltartunk. Ez fáj a pofon mögött, nem maga a füles.

Feléjük se nézek, amióta leérettségiztem, legyen nyugodtan kakas a szemétdobján és öregedjen meg magányosan.

Előző te tudtad értelmezni amit mást írt?

Te meg pontosan ezt írtad: "Engem sokszor pofoztak fel."

Már megbocsáss, DE: eget verő különbség van aközött, hogy a szülő idegbeteg, és minden szir-sz*rra veri a gyereket, és aközött, hogy a gyerek el van kanászodva és nem lehet már másképp bírni vele, magyarul egy elfajzott valaki lett. NA AKKOR jöhet az atyai 1-2 pofon, a jól megérdemelt, ami bizonyosan észhez téríti.

A te eseted pedig egészen más.

Bírom amikor saját eseteket taglalnak, és közben nem veszik észre, hogy közel sem arról van szó, amiről saját maguk írnak és részletezik ezt!

Tehát még 1x: nem idegbeteg szülő állandó verési mániájáról volt szó, hanem valami egészen másról.

Kétlem, hogy ha a gyerek kap életében 1-2 db pofont azért, mert nagyon megérdemli, az nyomot hagyna az amúgy is "átkozott" lelkében! :D

És ezt most úgy kell érteni, hogy tényleg az, akit börtönbe akarnak zárni, az sem azért van ott, mert nem csinált semmit.........

Ugye érthető?

"ma 12:25", 81 %-os az előző válaszom tulajdonképpen neked ment. Csak "beelőzött" valaki, tehát az előzőmet nem neki írtam, hanem neked :)

És még annyi, hogy téged tökéletesen megértelek, ha a saját szeméttdobjukra nem mész, én sem mennék....

Te sajnos terrorban éltél, ez messze elítélendő és súlyos. Nem is kívánhatjuk, hogy bárki is elfelejtse, sőt azt se, hogy megbocsájtson.

Én is éltem terrorban, de én megbocsájtottam már nekik. Persze jódarabig, hosszú évekig, évtizedekig én sem. Aztán egyszer csak történt valami, ami összehozta a családot. Azóta jó, és ők is sokat változtak az idő alatt, míg a hosszú évek alatt nem találkoztunk. Most érdekes, hogy minden szuper.

De tudom, hogy ez máshol nem így van, és minden megy tovább az idők végeztéig. Nekem is nagyon sokat kellett várnom erre a pillanatra, ill. nem is vártam rá, akart a fene akart velük találkozni újra. Így alakult, de most jó minden.

Tehát egyáltalán nem vagy hibáztatható azért, hogy a hátad közepére se kívánod őket. Érthető így.

Viszont én nem erről írtam, nem a terrorról, valami egészen másról. Nagyon másról.

De a te viselkedésed érthető, ha oda soha többet.

Ennyit szerettem volna csak leírni.

#6 kiforgatod a szavakat. Mazsolázgatás.

Rajtad kívül senki nem írta, hogy csak pofon. Arról volt szó, hogy néha, ritkán, egy pofon is segít.

Nem mondom, hogy igaza van, mert nem tudom mit ér. Én akkor is kaptam szíjjal a hátamra, amikor a szénné égett kaját nem akartam megenni. Apám egy vacsoráért 8 órát dolgozott. Egész napját köpöm le, ha nem becsülöm meg. De az ehetetlen kaja 4 évesen ehetetlen marad. Nem hiszem, hogy ilyen esetben jogos volt a pofon. Unoka tesóm szemtelen volt a nagyijával. Az mondta neki, hogy hagyja abba, mert neki ez rosszul esik és nem tud tőle arra koncentrálni, hogy merre mennek az idegen városban, ahol a gyerekre vigyázott. Elkavatodtak. Ekkora az 5 éves arcúl köpte a nagyít és bokán rúgta. Nagyi visszakézből kevert le neki egyet. Az utcán mindenki fél volt haborodva. Ebben a helyzetben a gyereknek nem volt elég a figyelem, nem volt elég a szeretet. Nem hagyta abba a piszkálódást, gúnyolódást. Sokáig bírta a nagyi. De elpattant nála is valami. A gyerek szinte kérte a pofont.

Na most mindkét helyzet ugyan az?

Nem ugyan az.

Ezek mindennapi nevelésnek?

Nem azok.

Voltak más eszközök és nem állandóan a véres volt az egyetlen?

Voltak, bizony más módszerek.

Ha legközelebb ki akarod forgatni más szavát és nem figyelsz oda, legalább ne általánosíts.