Lehet, hogy tudom, hogy beképzelem, de mégsem változik a helyzet?

Azt képzelem/gondolom, h fizikailag képtelen vagyok hangosan beszélni, csak nagyon hallkan, és nagyon meg kell erőltetnem a hangszállaimat/torkomat, hogy tisztán értsék, amit mondok, mintha ordítanék. Nem tudom, hogy ténylegesen nem teszi lehetővé a testem, hogy hangosan beszéljek, vagy csak ez a tévképzet alakult ki bennem. De minden eddigi tapasztalatom az előbbit mutatja. Így hát nem beszélek senkivel. Max ha 1 csendes helyen vagyok egyvalakivel, akkor próbálkozok, ha éppen eszembe jut valami beszédtéma, mivel akkor jóesélyel érteni fogja, amit mondok. De minden egyes esetben elhangik a "tessék?", "micsoda?", "nem értem", és az emberek közelebb hajolnak, h halljanak. Nagyon megalázó és zavarba ejtő. Semmi magabiztosságom nincs a beszélgetéskezdeményezésben meg úgy egyáltalán. És az emberek azt hiszik, néma vagyok, vagy rám mondják, h "nagyon csendes". Fogalmam sincs, hogyan juthatnék ki ebből a "magányos pokolból". Mi a megoldás