Hogyan alakulhat ki a kamaszoknál a depresszió?

Iskolai kiközösítés, esetleg megalázó bánásmód. Diákok és ami a legszomorúbb hgoy a tanárok is rá tudnak szállni a gyerekre direkt vagy indirekt. Akkor az otthoni kürülményei, a szülők hozzáállása a gyerekhez. A gyereknek nincs barátja, barátnője, senkije, csak egymaga van, nem beszél senkivel.

Én átéltem, minden reggel hánytam, hányingerem volt iskolakezdés előtt.

rengetegen vannak így, hallottam olyanról is aki pánikbeteg lett a rossz közösségtől.

Az iskola elég rá, nem kell az otthoni körülményeknek rossznak lennie

Sőt, az iskolában nem is kell teljes kiközösítés, elég az, ha nem talál az ember magának barátot, iskoláról, iskolára és egy idő után elkezd gondolkodni, hogy miért és ez elindít egy lefele vezető mókuskereket

Szerintem attól, hogy manapság megváltozott a világnak a gyerekekhez való viszonya. Ma már a média, a mozi, a vendéglátás, gyorséttermek stb. célközönsége a fiatalság, öntudatos vásárlóknak, azaz amolyan felnőtteknek akarják őket beállítani, és ők úgy is akarnak viselkedni, ahogy azt a filmekben és a klipekben látják a kedvenc színészüktől/énekesüktől.

Tehát nem a valós, életkoruknak megfelelő életben élnek, hanem egy mesterségesen, számukra szabott médiavilágban, amire tesz még lapáttal a digitális világ, hogy egész nap az okostelefon és a számítógép előtt ülnek, és játszanak vagy egymással beszélgetnek, zenét hallgatnak, ahelyett, hogy normális emberi kapcsolatokat építenének, vagy esetleg lemennének a játszótérre. Ennek eredménye, hogy nem tudnak kommunikálni, nem tudnak emberi kapcsolatokat kiépíteni, és magányosak. Az, hogy a gép előtt ülsz, és honfoglalózol, és ott szerzel ismerősöket, nem ember kapcsolat. És vannak, akik 24 órában ezt csinálják.

Ennek az eredménye az elmagányosodás, elidegenedés, és erre tesz rá lapáttal a szülők hozzáállása. Egyre több szülő válik el, egyre több széthullott család van, mostohaszülőkkel, mostohatestvérekkel, azaz vadidegen emberekkel kell együtt élni, és a szülő se törődik veled, mert csak azzal van elfoglalva, hogy dolgozzon, és etessen, felruházzon, de ez nem nevelés, mert a lelkeddel, ami fontosabb lenne, nem igazán törődik. De nem is tudna, mert a mai szülők is már ennek a korszaknak az "áldozatai", ők is a TV/valóság show/X-faktor/okostelefon világ zombijai. Az ilyen szülő nem fog téged arra nevelni, hogyan barátkozz, hogyan viszonyulj a másik nem felé, hogyan kell a felnőttekkel viselkedni, hogyan bánj a pénzzel stb., amikor neki ugyanúgy nincs fogalma ezekről.

És az iskola is egy olyan közeg, ami régen el van már rontva gyereknevelés szempontjából. A tanárok sokszor nem kompetensek, nemcsak az oktatási rendszer van szétverve, hanem a tanárképzés is, a megváltozott világ megváltozott követelményeivel a tanárok nem tudnak mit kezdeni. Vagy azért, mert már öregek (a szakma igazából ki van öregedve), és nem értik a mai fiatalságot, vagy azért ,mert az új tanárok nincsenek felkészítve rendesen.

A gyerekek pedig egymás között egyre rosszabbak, illetve a tanárokkal szemben sincs már bennük semmi tisztelet, hiszen a tanárok kezében nincs semmi eszköz őket fegyelmezni, a gyerekben csak az van, hogy neki mit szabad, azon már nem gondolkodik el, hogy esetleg kötelessége is lenne. Bár ez nem az ő hibája, hiszen ezt a helyzetet az oktatáspolitika stb. alakítja ki, mindenesetre a gyerek nevelésére ez nagyon káros hatással van, mert csak azt érzi, hogy bármit megtehet, annak semmilyen következménye nincsen. Csak elvárások vannak benne mindenki felé, maga felé viszont semmilyen elvárása nincsen.

Ez az egész így egy olyan világot eredményez, ami teljesen kifordult önmagából, és ilyen kontextusban nem is csoda, hogy egyre több magatartászavaros, mentális betegségekkel küzdő gyerek lép át a felnőttkorba, hogy aztán újratermelje önmagát. Mert hogy milyen szülő válik ezekből, és milyen lesz a következő generáció, abba bele se merek gondolni.