Hogyan álljak talpra?

Úgy érzem,hogy egyre inkább csak lejjebb megyek. el marom magam mellől az embereket, régebben voltak barátaim.. most már igazából nem tudom. Minden téren egyedül vagyok,úgy érzem és tudom. Valahol ez a helyzet már megerősített és bármilyen harcot felveszek. Kívül erős és törhetetlen vagyok,belül már egy üresség és gyengeség.

Munkában is az utóbbi időben csak gondok vannak.. igazából egy emberrel vagyok harcban.. Nem tudok nyugodt lenni ott,sem itthon.. állandóan nagy stresszben vagyok.

Úgy irigylem,hogy a velem egykorúaknak színes,bulis az életük az enyém meg egy sötétség. Ha a facebookon nézegetem mások képeit, többnyire idegenekét,akiknél a háttérben jelen van a pénz a képeik alapján ez szűrődik le.. esetleg olyan ismerőseik vannak,akik szerepeltek a tv-ben vagy máshonnét,ha csak minimálisan is,de ismeretséget szereztek.. a velem egykorúak tanulnak,buliznak a 30 körüliek meg sikeresek,befutottak,nekik is bulis életük van. ÉN meg 22 évesen kiégetten itt..

Sokszor eszembe jutott,hogy külföldre kellene menni, teljesen új hely,más emberek és itt hagyni a rosszat,de olykor aztán eszembe jut,hogy itthon akarok érvényesülni és itt a családom az egyedüli,akikre talán még számíthatok,de leginkább csak magamra úgy érzem.. csak pár ember van akivel jóban vagyok az egyik jövőre külföldre megy dolgozni, kitudja mikor látom aztán újra.

Én csak azt szeretném ,ha rendbe jönne az életem és egyszer eloszlana a sötétség és sikeres lennék,újra tudnék örülni és nem a gyűlölet uralkodna.. félek a magánytól,csak azt szeretném,ha valaki szeretne és éreztetné is,látványosan.

22f