Kilátástalan az életem. Romokban heverek. Úgy érzem, hogy nem bírom tovább ezt az életet. Hogyan álljak talpra?

Az egész évekkel ezelőtt kezdődött:

lett egy komolyabb pszichés betegségem, melyre elég erős gyógyszert kaptam, és 40 kg felszökött rám. Próbálok lefogyni, de nem megy. Azóta a tükörbe sem tudok nézni, undorodom magamtól, nem tudok úgy öltözködni ahogy szeretnék, ronda vagyok, csúnya, igénytelen. Nem kellek így senkinek, párom sem volt már évek óta.

Folyamatosan betegeskedem, ráadásul rászoktam a dohányzásra is, ez még csak tetőzi a bajt: nincs soha semmire pénzem, és a legnagyobb örömforrást, az szerzi, ha rágyújthatok. Nélküle feszült, és ingerlékeny leszek.

Ez a problémám egyik fele, a másik:

Bekerültem önköltségesen az egyetemre, nemigazán megy, már az első félév után ott kellett volna hagynom, de ostoba voltam, és gyáva, ráadásul rengeteg pénzt költöttem bele. Sajnos csak szinte vegetálok az egyetemen, nem sikerülnek a vizsgáim, hiába tanulok éjjel nappal. Nem vagyok erre a szakra való, s bár már tudom, hogy mi szeretnék lenni, sajnos arra a szakra, SOHA nem fognak felvenni, olyan magas a ponthatár. De a jelenlegi szakomba már szinte belebetegedek. És örülhetek, ha csak a vizsgáim felét tudom teljesíteni, így kb. a 3 éves szakot, örülhetek ha 5 év alatt elvégzem.

A lakásom is romokban, takarítanom kellene, már szinte ellep a kosz, de tanulnom kell, és ha nem tanulok, akkor arra sincs energiám, hogy felkeljek, vagy, hogy fogat mossak, vagy ilyen alapvető napi dolgok.

A pénzügyeim sincsenek rendben, sajnos ebben nem számíthatok senkire.

Mikor egyetemre kerültem, örököltem egy kisebb vagyont, és vettem rajta elhamarkodottan egy lakást, amit már megbántam, mert kicsi, sötét, magas a közösköltség, magas a rezsi, és sajnos eladni sem tudom anélkül, hogy ne buknék rajta egy hatalmasat.

Vannak barátaim, de ezekről nem tudok beszélgetni senkivel, nagyon magányos vagyok.

Már a legjobb barátnőmmel sem vagyok szívesen, tudom, hogy undorító dolog az irigység, de az vagyok rá. Folyton kérked azzal, hogy minden vizsgája ötös, és folyamatosan bármelyik pasit megszerzi, most pl. az egyik tanárját. Ráadásul azok a srácok is folyamatosan belé zúgnak, akiket én szemelek ki.

Nagyon-nagyon rosszul érzem így magam. Ez így nem mehet tovább. Két választásom van: vagy feladom az életet, vagy talpra állok. Viszont az utóbbihoz nincs sem erőm, sem ötletem arra, hogy kezdjek neki.

Kérlek segítsetek!

22/L