Teljesen kilátástalan a helyzetem, mégis mit tehetnék?

Hát te is jó embernek szülsz gyereket..

Próbálj megnyugodni, most az a lényeg hogy a kicsi egészségesen világrajöjjön aztán majd a gyerekekből erőtmeritessz es szépen elválsz nem lesz könnyű,de ilyen ember mellett ne maradj! Sokan végigcsinálták már, a gyermekekért te is kijöss majd valahogy ebből a helyzetből!

Kitartást kívánok hozzá.

Hát ilyen apának két gyereket szülni...az a baj, hogy akkor eszmélsz rá, hogy gáz van, amikor már nem tudsz megállni a szakadék szélénél...úgyhogy most igazából az a kérdés, hogy tudsz-e még elég vánkost ledobni időben a szakadék aljára, hogy legalább puhára essél...

Hogy konkrétabb legyek: ebben a kapcsolatban maradni őrültség és ostobaság. Rossz neked, és rossz a két gyerekednek is.

Viszont az anyagi biztonság hiánya szintén rossz lenne, meg az utcára sem jó kerülni.

Azt kell, hogy mondjam, hogy olyan helyzetben vagy, ahol egyelőre nincs jó megoldás. Amit javasolni tudok: egyelőre maradj a férjeddel, mert gondolnod kell a gyerekekre. Viszont a kicsit előbb-utóbb majd be lehet adni bölcsődébe, és te megpróbálhatsz állást találni. Ha dolgozol, és keresel annyit, hogy eltartsd magadat és a két gyereket, akkor meg ideje elválni, elköltözni, volt férjtől meg gyerektartást beszedni. Más megoldás per pillanat nem jut eszembe.

Azért kicsit furcsa, hogy szerinted nem olyan régóta ilyen, szóval eddig szerette a gyereket (aki már megszületett), és most hirtelen már vele sem foglalkozik? Szerintem ott volt már ez a bibi régóta is, csak vártál és vártál... most meg hogy új nő felé kacsingat, kezdi már idegesíteni a család..

Én nem akarlak hibáztatni, utólag már hiába tenném, meg jogom sincs hozzá, de ennek a pasinak jóideje nem kell már a családja. Az, hogy visszakönyörögte magát, illetve az érzés, hogy szerinted azt várja, te dobd ki őt attól van, hogy valóban erre vár, mert ő fél lépést tenni (pedig szeretné), fél a változástól, hogy mi lesz, ha nem jön össze a kolleginával, ki fog rá főzni akkor, ki lesz a "társasága" otthon? Szóval jó kényelmes így, hogy te itt vagy, amíg nem talál mást.. :(

Én a helyedben azt tenném, ahogy az első kommentelő is írja, hogy vele maradnék addig, amíg egyedül nem tudom majd eltartani a gyerekeimet, viszont a pasival nagyon minimálisra csökkenteném a kommunikációt. Szóval megmaradnék annyinál, hogy "itt a kajád, kellene egy kis pénz a háztartásra,gyerekre" és kész. Aztán hátha kicsit észre veszi magát, vagy legalább ha nincs kommunikáció, nincs vita sem! Utána persze egyből munka és albérletkeresés, amit bölcsibe adható a gyerek! Egyébként még egy jó tanács: FOGLALD LE MAGADATA IS!! Találj ki valami hobbit, hogy ne legyél stresszes, foglalkozz olyan dolgokkal ami érdekel, és főleg a gyerek miatt ne stresszeld magad a férjeden! A férjed egy vesztes, kár miatta sírni! Talán régebben jó volt vele, de most nem, úgyhogy ne bánd, ha vége lesz! Nem tudom hány éves vagy, de biztos vagyok benne, hogy simán találhatsz még magadnak pasit később! Szóval NE EZEN AGYALJ, HANEM MÁSSZ KI EBBŐL!!!

Biztos a hormonok is közrejátszanak, de a férjed alapvetően egy tuskó.

Hagyni kéne, hadd menjen a kolleganőjéhez, eressze csak ki a fáradt gőzt.

Hátha akkor utána lesz bármi lelkiismeret furdalása és emberségesebben viselkedik majd veled.

:(

Lehetőségnek még ott az anyaotthon - majd a baba kb fél éves korában meg elmenni dolgozni.

Mi a végzettséged, milyen esélyeid vannak a munkaerőpiacon?

Ugye azt tudod, hogy a férjed azért viselkedik így, mert pontosan tudja, hogy nem vagy alkupozícióban?

Szerintem meg elhanyagoltad a párod, nem kicsit, nagyon.

A levélből az jön le hogy te mindig csak kérsz, de semmit nem adsz..