Mit tegyek mégis? Mások indokolatlan rossz véleménye miatt reménytelen a helyzetem, hogy összejöhessek a nekem tetsző lánnyal.

A történetem kicsit hosszú és bonyolult, de légyszi olvassátok végig és próbáljatok meg hasznos tanácsokat adni! Előre is köszi :)

Szóval kezdem azzal, hogy írok pár dolgot magamról. 17 éves srác vagyok, aki a mai hulladék világban (tisztelet persze a kivételnek) nem mondható egészen átlagosnak. A gyomrom felfordul ugyanis azoktól, akik képtelenek józanul hazajönni egy hétvégi estén, és azt tartják olyan rohadtul de menőnek, hogy állandóan isznak, cigiznek, nagy a pofájuk és hasonlók. Na én szerencsére teljesen más vagyok, sokkal jobban le tudom foglalni magam otthon például tévézéssel, olvasással, vagy csak belemerülni a gondolataimba és ezeket a legkülönfélébb módon kiírni magamból. Senki ne értsen félre, ettől még én is el szoktam járni itthonról, de ilyen téren például sétálás, mozi, sportolás jöhet szóba.

Abból van nagyon elegem, hogy körülöttem nagyon sokan ezt nem tudják megérteni, hogy nekem nincs szükségem drogokra meg hasonlókra, ahhoz hogy jól érezzem magam. Sokan mondták már rám, hogy ódivatú és unalmas vagyok, pedig aki megismer(ne) közelebbről, egyből tudhatja, hogy ez nagyon nem így van. Az önbizalmammal sincs semmi probléma, sokan erre az oldalra csak siránkozni járnak, énrám szerencsére ez nem igaz. Ha mindenképpen egy hátrányt kell mondani magamról, az az, ahogyan már az előbb is leírtam, bizonyos emberek előtt nem mindig tudok olyan könnyen megnyílni, de ez is csak eleinte van így.

Ráadásul az a helyzet, hogy egy ideje már nagyon szerelmes vagyok egy lányba (iskolai csoporttársam), aki sok mindenben hasonlít rám, viszont sajnos sok mindenben ezek a "tömegemberek" is tudják befolyásolni. Velem mindig kedves szokott lenni, sokszor segített már mindenféle dologban, de sajnos nem vagyunk túl szoros viszonyban. Azt meg már szinte látom magam előtt, hogy mi lesz akkor, amikor majd elmondom neki az egészet, és ez a sok pióca szinte egyszerre fogja letámadni, hogy "ilyen szerencsétlennel járni, te úristen!" Mondom, mindezt csak azért gondolják rólam, mert nem is akarnak valójában megismerni. Szerintetek most hogyan próbáljam meg szorosabbra fűzni a kapcsolatomat a lánnyal, a sok "kedves ismerős" véleménye nélkül? Egyáltalán mikor és hogyan mondjam el neki, hogy szeretem?

Mégegyszer bocsi a hosszért, és előre is köszönet a végigolvasásért és a segítségért! ;)