Mi értelme annak, hogy egyik naprol a másik napra él az ember?

Ertelme nincs, csak opciok:

-beletorodsz hogy ez van, es bosztod amid van.

-vagy teszel rola hogy jobb legyen.

1János 2:17 "A világ elmúlóban van, s ugyanígy a kívánsága is, de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké."

37.Zsoltár 10,11."Egy kis idő még és nincs többé gonosz. Nézed a helyét és nincs sehol. A szelídek pedig öröklik a földet és gyönyörködnek majd a béke bőségében."

Vannak olyan dolgok, amihez semmilyen különleges lehetőség nem kell.

Nekem pl. nagyon örömet okozott, hogy hétvégén elolvastam egy jó könyvet. Ez nem luxus.

Vagy sétálni egy jót a természetben. Ez is ingyen van.

1-2 óra szabadideje meg gondolom, mindenkinek van. Nem 0-24-ben, heti 7 nap dolgozunk.

Akkor ha most azt mondom, hogy én szeretem ezt az életet, meglincseltek? :D

Komolyan. Még tanulok, mellette gyakornokként dolgozom, annál a cégnél, ahová diploma után menni szeretnék majd. A munkaköröm nem szórakoztató, még nagyon az alsó fokán állok a szamárlétrának, de tudom, hogy hová léptethetnek elő, és azt is látom, hogy folyamatosan kerülnek feljebb az emberek.

A napom úgy néz ki, hogy felkelek, lefőzök egy baromi erős kávét, futok, megiszom a kávét, suliba megyek, dolgozni megyek, hazaérek 8-9 órakor, készülök a másnapi gyakorlati órámra, alszom. Múltkor már majd' lefagyott a lábam tornacipőben, de meg kellett várnom a hétvégét, mert mire végzek a melóval, már csak a hipermarketek és az éjjelnappalik vannak nyitva.

Mégis nagyon szeretek így élni, egyrészt, mert nap végén végiggondolom, hogy mennyi mindent fejeztem be aznap, és ez jó érzés. Másrészt, két célom is van: 1) Megszerezni a diplomát és teljes állásban dolgozni; 2) Elérni, hogy előléptessenek.

Szerintem ez a legfontosabb, még ha nem is izgalmas a munkád, ha egy reális, jól körülhatárolt célért csinálod, és van lehetőséged az előlépésre (tehát nem ebből a munkakörből kell nyugdíjba menned), akkor szívesen csinálod, szinte a fáradtságot se érzed.

Illetve közrejátszik az is, hogy én huszonéves vagyok. Azt hiszem, fényesebbnek látom a jövőm és a lehetőségeimet, mint az idősebb korosztály, és lehet, hogy ha elérem azt a kort, az én optimizmusom is csökken majd. (Egyébként van olyan gyakornok-társam, aki már most huszonévesen is be van fásulva teljesen, és "mindenszar". Nekem ez csak jó, legalább a búvalbélelt, muszájból-csinálgatok-valamit-mert-fizetnek-érte fejével nem jelent konkurenciát :) )

Remélem, kicsit fel tudtalak dobni, alapvetően ez volt a célom.

" élsz, hogy dolgozz, vagy dolgozol, hogy élj?"

Sokan beleragadnak a mókuskerékbe, de amire akar az ember, arra úgyis szakít időt. Sok mindent lehet pénz nélkül is csinálni.