Ti bosszúállók vagytok?

Bizonyos esetekben néha muszáj visszaadni amit kapunk, persze helyzettől függ. Én is egy kicsit az vagyok, de próbálom ezt 'féken tartani'. Nem szabad lesüllyedni a másik ember szintjére, én mindig úgy vagyok vele, hogy visszakapja az élettől..

És ez mindig így van, csak meg kell várni. Néha sok időbe telik, de a pofont visszakapja az ember ha nem jól cselekszik.

Kell lenni bosszúállónak is, csak tudni kell a határainkat:)

Megbocsátani puszira már régen nem szoktam. Ha az illető őszintén megbánja, amit ellenem tett, és elém áll, a szemembe néz, bocsánatot kér, akkor mérlegelem, hogy meg tudok-e bocsátani.

Azonban, ha ennyire sem képes, akkor fel sem merül. Nem állok bosszút direktben, nem keresem az alkalmat. De eljön a pont előbb-utóbb, amikor segítségemre, jóindulatomra, kedvességemre szorulna az illető. Akkor sem teszek neki keresztbe direkt, de nem teszek érte semmit. Az ilyen ember idegen számomra, örökre.

Ugyanis a kígyót nem tudod idomítani: újra és újra meg fog marni. Keressen e célra más áldozatot.

Arra viszont büszke vagyok, hogy eljutottam idáig.

Az utóbbi hónapokban iszomyatosan vissza akartam adni, annak aki tönkretett hónapokra, csak lebeezéltek róla.

Már nem gyűlölöm, de nemrég előkerült és most gondolkodom, hogy mit éenne érdemes tenni.