Ti hogyan vagytok képesek elfogadni hogy csak egy átlagos élet jutott nektek?
Itt van pl. Kendall és Kyle Jenner instagrammja. Lehet szidni őket hogy így úgy r_bancok, mutogatják magukat, nagy az arcuk stb, meg hogy pénzes családba születtek. De ez nem változtat a tényen hogy sokkal jobb életet élnek mint én, vagy bárki más aki ezt pl. olvassa.
Lehet jönni a magyarázatokkal, hogy hát én boldog vagyok meg stb.
Vannak emberek, akik egyszerűen olyan szinteken felemelkednek mintha nem is emberek lennének hanem valami istenségek. És vannak emberek akik olyan szintre süllyednek, hogy egy állatot többre lehet tartani náluk. És van a hatalmas tömeg, amit nem tudok hova tenni. Rengeteg ember átlagos élettel, és ez a rengeteg ember megelégszik az átlagos élettel, (és a gond nem is az átlagos, hanem a megelégszik) és csak rálegyint, hogy nekem már pedig csak ennyi jutott. Persze nem így. A valóság, hogy nem is söpörjük szőnyeg alá azt amiről nem akarunk tudomást venni, hogy vegetálunk, mert nem hogy nem akarunk róla tudni, hanem egyáltalán nem is tűnik fel a létezése.
Komolyan kérdezem, titeket nem aggaszt, hogy senkik vagytok? Hogy nem látjátok át a világ működését, hogy nem tudtok semmit? Hogy szűkös korlátokon belül gondolkodunk? És ha azt hiszed hogy nem, hogy te hű de okos vagy, sokat tudsz és szuper az életed, mégis honnan tudod? Honnan tudod hogy amihez viszonyítasz az ideális? Vegyük példaként a nyelvet. Mondhatjuk hogy a nyelv is lekorlátozza a gondolkodásunkat, mert ha ki lett volna találva egy sokkal részletesebb nyelv, már akár magasabb szinten lennénk képesek gondolkodni. Nem hiszem, hogy csak így tud működni ez a világ. Hogy ez az örök alá-fölé rendeltség megy és a harc de mindhiába, hogy ÉN legyek a legjobb. A saját kis gyatra jelentéktelen életünkben versenyezgetünk egymással de vannak emberek akikkel nem vehetjük fel a versenyt. Politikusok, nagy emberek, hírességek stb. Nem gondolkodtok el azon hogy ők is hús vér emberek, szervekkel, tudattal (ami nagyon könnyen alakítható és formálható) mint egy gyári munkás, vagy akár TE, aki ezt olvassa. Ez a Kyle Jenner is csak egy EMBER és én is csak egy EMBER vagyok. Lehet hogy nincs annyi pénzem. De ugyanúgy van testem, agyam, tudatom, érzéseim, gondolataim. Igazából a kiindulási pont nem különbözik. Mind egyek vagyunk egy pontban. Minden más már a kint és bent kapcsolata. Van aki képes felemelkedni és van aki nem.
Szeretném megkérdezi az itteni embereket, (azt a kevéskét) akik boldognak vallják magukat, hogy titeket mi elégít ki lelkileg szellemileg, mitől érzitek boldognak magatokat és gondolkodtatok-e már azon, hogy jól-e az, hogy csak átlagos tudatlan (bocsánat a kifejezésért, de így gondolom és magamról is úgy szint.) emberek vagytok akik tulajdonképpen azért léteznek hogy működtessenek egy rendszert?
Köszönöm előre a válaszokat.
válasza:Nincsen kisebbségi komplexusom, se más lelki problémám, szóval nem érzem magamat senkinek. Világ dolgaira is van rálátásom mert szoktam utazni, vannak ismerőseim a világ különböző pontjain, illetve nyitott szemmel járok és nem a telefonom képernyőjét bámulva bedugott fülekkel.
Kielégít, hogy kiszámítható az életem, vannak lehetőségeim, nincsenek háborúk, van étel az asztalon, ha kinyitom a csapot akkor iható víz folyik belőle. Több mint 3,5 MILLIÁRD ember úgy él a bolygón, hogy ezek a dolgok (vagy egy részük)nem adottak neki!
válasza:Fogalmam sincs mire jó neked általánosítani a keserűséged másokra kivetíteni. Mások nem akarnak se celebekre, se neves emberekre hasonlítani, meg tudnak sok mindent az életről, világról, nem senkik ahogy a kérdező, hanem valakik a maguk módján.
Sokan felveszik a facén és ilyen oldalakon a "mű sztár"életformát, menőznek,hogy van 300 követőjük, ebben élik ki a saját sztárságukat.
Sok ember meg nevet rajtuk, mert általában a szellemi fogyatékosok, feltűnési viszketésű buta egyének élnek ilyen online felületeken.
válasza:Nem tudom, nem érzem úgy, hogy kevesebb lennék attól, hogy nem vagyok milliomos, mint a Jenner lányok. Őszintén szólva egyáltalán nem vágyom az életükre, mert oké, hogy ekkora vagyon és hírnév (?), de ezért olyan árat fizetnek, amit nekem nem venne be a gyomrom. Boldog és kiegyensúlyozott vagyok a kis átlagos életemben, szóval hadd válaszoljak néhány kérdésedre szépen sorban.
"Komolyan kérdezem, titeket nem aggaszt, hogy senkik vagytok?" - Nem érzem magam senkinek, ezért nem is aggódom rajta. Nem ismer a fél világ (ennek nagyon örülök egyébként, az utolsó dolog, amire vágyom), cserébe vannak igaz barátaim, boldog párkapcsolatom, haverjaim, jó fej munkatársaim, jól kijövök az emberekkel, na és első sorban jóban vagyok saját magammal.
"Hogy nem látjátok át a világ működését, hogy nem tudtok semmit?" - Látni látom, de nem veszem a vállamra a világ terheit, abból hozom ki a legjobbat, amim van. Amit magamból és az életemből ki tudok hozni, azt megteszem, vannak céljaim, álmaim, amikért teszek folyamatosan és amiket folyamatosan megvalósítok.
"Hogy szűkös korlátokon belül gondolkodunk?" - Kinek mi, én folyamatosan feszegetem a korlátaimat. Ahhoz képest, honnan indultam az életben (maradjuk annyiban, hogy halmozottan hátrányos helyzetből), elvileg most sehol sem kéne tartanom, erre mégis rengeteg mindent elértem és még sehol a vége.
" És ha azt hiszed hogy nem, hogy te hű de okos vagy, sokat tudsz és szuper az életed, mégis honnan tudod?" - Intelligens embernek tartom magam, sokat olvasok már kisgyerek korom óta, tájékozott vagyok rengeteg témában. Természetesen bőven vannak nálam okosabb emberek, velük szívesen veszem körbe magam, emellett folyamatosan képzem magam, tanulok, fejlődök abban, ami érdekel, és ez is boldogságot okoz. Plusz rengeteget utazom, tapasztalok és az önismeretem és emberismeretem nagyon fejlett.
"Honnan tudod hogy amihez viszonyítasz az ideális?" - Nem tudom és nem is érdekel, kinek mi az "ideális". Ez egy annyira szubjektív téma, hogy kár is lenne viszonyítanom a saját álmaim másokéhoz. Az én utam az enyém, én alakítom a saját szubjektív szempontjaim alapján, teljesen felesleges lenne hasonlítgatnom magam bárkihez.
Mi elégít ki? Például a hobbijaim (főleg az utazás, zenélés és a a nyelvtanulás - jelenleg 4 nyelven beszélek folyékonyan, de már tanulom az ötödiket és már megvan az azutáni is), az emberi kapcsolataim, a munkám (kreatív, szellemi munkát végzek), de engem már az is ki tud elégíteni, ha kisüt a nap vagy extra finomra sikerül a főztöm, mert tudom értékelni az apró dolgokat az életben, ami sokat számít.
válasza:Én azt sem tudom, ki ez a két l...otyó.
Kislány, neked meg még korai lenne magyarázni, hogy semmi tartalmat nem hoz az életedbe, ha üresfejű celebekre akarsz hasonlítani. Majd ha nagyobb leszel, olvass bele a történeteikbe, hányan dőlnek ki közülük drog, anorexia, nemi betegség stb miatt. Akár sikeres, akár nem, egy közös van bennük: nyugtatókat, gyógyszereket szednek marokszám.
Tényleg ilyen életre vágysz, kicsi lány?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!